2015. január 26., hétfő

öltözz ünnepi ruhába
szép szemű szláv szívem
derekadon öv szíveden kokáda
és a világ suttogja: igen.

szeress és én nem szeretlek
víg velejű kis kedvesem
a halálba menők rád köszönnek
de észre nem veszed sosem.

és kofák lesnek és megégetnek
mért múzsát miért mutogatsz
elfutnál a nyugati széllel
de a világ kézen fog: maradsz.

túl tartalmon túl gyermeki bájon
szép szemű szláv szívem
győzöl, veszítesz, én nem bánom
és a világ azt mondja: nem.


az egész játék arra megy ki, hogy halljanak és (látva) lássanak, hogy úgy érezzük, fontosak vagyunk, pedig igazából az úgy érzés számít, és nem a fontosság

2015. január 14., szerda

nem jobb lenne az optimizmus boldog meleg befogadó takarója alól kilesve szemlélni a világot?
de akkor ki mondaná meg, mi az igaz?
ha minden, mindig jó, honnan tudjuk, mi a jó?

2015. január 11., vasárnap

fear and loathing in paris

"nem, nem hozhatod címlapon, hogy 60 centiset szartál, és főleg nem fotókkal"

"ezekben az országokban sérül a sajtószabadság"

2015. január 9., péntek

A konformizmus jó dolog. Azt mondatja veled, ha úgy viselkedsz, mint a többiek, a többiek nem bántanak majd.
Ez vezet a fals empátiához, amit akkor érzünk, amikor döglődő társadalmunk tagjait "tragédia" éri.
Én nem bánom ezeket az embereket, csak annyit kérek, hogy engem hagyjanak békén. Attól még, hogy kitűzőt hordanak, táblát aggatnak a nyakukba, vagy heccből felvesznek valamilyen keresztnevet, még nem tették jobbá a világot.