2014. február 18., kedd

A REFLEX

Foglald össze sms-ben (160 karakter) Dobó István várvédőknek tartott beszédét
gci torokok jonek varjal, szal eskudj hogy varat nem hagyod bsztatni, ha hagyod megvaglak tesa. god bless

pályázat

Valaki nem oly régen kitalálta, hogy jó ötlet az irodalmat ilyen módon közelíteni a pályakezdő ifjúsághoz meg az n-generációhoz (már olyan sok, hogy nincs is rá elég betű). Hogy faecesbookon profilt csinálnak a legényeknek, és akkor hátha olvassák. Csak éppen nagy, közös maszterbálás (angol, vö. circlejerk) lett belőle, mert senki nem kíváncsi rá, csak ugyanaz az 50 picsa, akik kitalálták, és/vagy a kitalálók közeli ismerősei.
Tanulság: a médium helyes, a megközelítés nem. A probléma ugyanis nem felszíni kezelést kíván. Nem eltérő tálalást (faecesbook vs. kötelező olvasmány, megnézni filmen, olvasónapló, nagyanyánk lovon), hanem teljes dogmatikai váltást. Túl a megmenthetőségen, állítom a modern generációkra, pedig ti(mi) basztátok(uk) el.

A kezdeti kötelező olvasmányok a fejlődő gyermeket olvasásra szoktató, azt megszerettető művek. Csakhogy ezeknek a könyveknek a választéka már önmagában olyan távol áll a mostani kis köcsögök fiatalság gondolkodásmódjától, hogy az vagy nem érdekli őket, vagy teher a számukra (a középiskola ezzel szemben már nyugodtan dolgozhat intézményesített kötelező olvasmányokkal, mert az más szint, amint azt lentebb kifejtem).
Mit lehet tenni? Modern irodalom, kérem szépen. Vérengzős, kevésbé baszós sci-fi és Herry Potter és barátai. Filmnézés, nem Pál utcai fiúk szintjén, hanem jó filmekre, elgondolkodtató filmekre szoktatás. Érdekes versek. Gyerekversek, akár, alsó tagozatban. Modern gyerekversek, Varró Dani és tsa. Az én verseim, kérem. Az iskolai oktatással mindig az a baj, hogy akadémiai dogmákhoz alkalmazkodik nem akadémiai szinten oktatva. A környezet, a lepusztult, pénztelen iskola kiküszöbölhető. Az, hogy egy gyerek tanulás közben szórakozzon, ezáltal vágyjon tanulni, az nem.
Ahogyan a faecesbook információáradata által a szájba adott ételre és médiumra szokik a gyermek, úgy kell alkalmazkodnia ehhez a tanításnak is. És ha már egyszer van egy koncepció, amin belül a fejlődő elme meg tudja ítélni, melyik szájába adott információ lenyelhető és melyiket kell instant kiköpni, akkor eljutunk arra a pontra, hogy az intézményesített irodalom, meg hogy szegény hülyéje legalább a való világ 20-at nem nézi minden este.

Újra kell definiálni az irodalmi értéket úgy, hogy az a kevésbé betokozódottan gondolkodó gyermek számára érthető és kézzelfogható legyen.
Meg kell mondani a gyereknek, hogy mi a jó, de azt nem, hogy miért. Azt döntse el maga. És kérdőjelezze meg, folyton-folyvást. 

A középiskolában ott a probléma, hogy nagyon gyorsan kell haladni nagyon sok mindennel, és pont azokra nem marad idő, amik lényegesek lennének. A helyes megközelítés (szvsz): a humán tárgyak egy nagy tömb, egy azonos halmaz. A művészettörténet és az irodalom alátámasztja a történelmet, de a történelem sem több, mint az általános műveltség kiszélesítése. Igen, nem voltam reálos. Igen, történelem tagozatos voltam. Igen, halálra untam a sok évszámot. Nem a dátum számít, soha, hanem az összefüggés. Hogyan hatnak a társadalmi folyamatok (értve a háborúkat is) az emberiség növekedésére-változására? Mit tettek az emberek egy-két-ötezer évvel ezelőtt, ami a mai életünket definiálja? A történelmet is lehet érdekesen és értékesen előadni, csak erre akadémiai szinten megint nincsen igény.

Egyes autoritárián barmok majd panaszkodni fognak arra, hogy jajdehát oktatás így meg úgy. Asszem a hvg-s feldmáros cikknél volt ez a front érvényesülőben. Gondolom, alulírott barmok élvezték a kötelező oroszórát és társait. Gondolom, alulírott barmok Hoffman Rózsát a megújulás lángoló oszlopának tartják, amikor jelentem, Hoffman Rózsa barátném csak egy hivatásos szakdroid. 

A világ jelentős része droid, és nem is veszik észre, hogy ők tehetnek róla.

A megújulásnak további akadálya az irodalomtanári réteg át- és újraképzése. Különösen általános iskolában. P. M., derék énektanárom monda volá, hogy az ország megváltoztatásához az kell, hogy a tanárok legyenek a legjobban fizetettek, a legértelmesebbek és a tanárképzés ne droid-, hanem elitképzés legyen. Ha valaki tényleg szeretné a dolgát csinálni, ha van hozzá tálentuma, azt majd egyetemen kiirtják ezzel a dogmavilággal.

Pedig az irodalom pont az állandó változásról szól, arról, hogyan néz vele szembe az egyszeri ember és a társadalom.