2014. december 11., csütörtök

ha kialudna minden lámpa
ha elhűlne minden fűtő
test
látnád-e az éjjelt,
ahogy van?

vagy állnál mélabús
köpenyben szalagban
májusfa
a mennyei csatorna szélén
ha kialudna minden fény

2014. december 5., péntek

Az igazság nagyon kényes dolog, ezért a legtöbben nem is kutatják.
Aki pedig kutatja, ha rájön, igyekszik inkább elfedni.
Meghalt Mátyás (de melyik?).

2014. november 26., szerda

az épelme hangja

még tiszta hidegben, hogy
csendben itt a vége,
és behúzódunk rendben
a keserűségbe.
hallaná ép szavak
önmagukba bodorodva
szemétdombon, szemétdombon
bajra hívó kopja.

szíves szép szavad hamis kihívó,
szorítsd nyakát vesd vörös nyakát
tó iszap mélyére.
vesd a mélyére.
még tiszta csendben, hogy
üvöltve, szóval és tettel,
rezes hangszerekkel,
hogy itt a vége.

nem lesz kard-baj és nem lesz tálca,
nem lesz égő könyvek vad, nyitott románca,
nem lesz próféta és nem lesz bajnok,
lehull a függöny és meghajoltok.
hallaná ép fülek
megtörött és megfeszített
érces tükör-üveg
simít el egy szívet.

2014. november 18., kedd

homo novus acta II

tánc lánc románc
románca etűd tű tűz
kanossza-járása végtelen
űr űz űzött tűzött
fűző fokán kis szár
szál fonál betűzött

mennyei csend
a zivatarban
annyi mindenről beszélhetnék és állok szótlanul

2014. október 20., hétfő

a pillanat, amikor rájössz, hogy túl szkeptasztikus bármely himnuszhoz és ódához.
érlelődik bennem valami, valami bánatos, felvilágosult, valami a priori tudás, olyan, mint a versszülés előtt a görcsök, de megragadhatatlan

2014. október 9., csütörtök

tisztán, szépen,
hold
lepel
lehelet

dünnyögő ritmust,
taktust,
lehel
must

most más majom
angyali
bájjal

lefogyott szívvel
elkent
kifent
szájjal.

tisztán, szépen
véges
alszik
enyészik

dünnyögő léptek
húsod
lélked
megészik

öszintevers redux

a végső boldogság az éntudatlan ön meg nem ismerése;
a végső gyermekkor az ártalmatlan én nemtevése.
a végső erőszak az erőszak el- és felfedése,
nem jön ki senki a barlangból, árnyak közül mégse.

2014. október 7., kedd

Horvát M. Jenő, gasztroblogger szakos BSc-hallgató, a jelzős szerkezetek nagy bűvésze, levonul az isteni katedráról ismét, hogy tanítson és szórakoztasson.

2014. október 1., szerda

októberi morál

október láng-haja nem ítél
bűnös rejteket, párálló berkeket
csont-boltívek alatt;
majd jön a hősies, nyugta tél
és elviszi azt, ami maradt.

csont boltívek alatt zúgnak a
habok, szégyellő ős moraj,
hősies párák vézna, szép laka
kikerített, díszes, kikerekített
hizlaló kék asztal.

október láng-szeme nem bánt
avar alatt futó patkány népeket
csont-födém mélyében,
lesújt az abrosz, eltűnik a kosz
a széditő kékségben.


2014. szeptember 4., csütörtök

mások boldogsága nem a boldogságom
mások mosolya nem mosolyom tükre
mások nyomora nem az én nyomorom
mások ökre másoké örökre

2014. augusztus 20., szerda

együttérző hang, köpd ki
ámulatba ejt, vesd meg


2014. július 5., szombat

mind elmúlt már
a kármin úton
szívzörej
bolt fölötte
füst pokoltűz alatta
és szí és fújtat a rab
igába fogott, szikrába csap
és füst és láng és semmi.
és füst és hő
mind elmúlt már,
hideg kamra
kármin útján
vörös, magányos csillag,
szeretni távol, szeretni messze,
lehunyt szemmel
ahogy kihuny

2014. június 28., szombat

Levelek Puruttya Cityből 14.

a gyermeki lélek abszolútumai felnőtt-játékok, a mindenki jó vagy rossz, a mindenki ellenem és senki velem láza. - az ezen túlemelkedés a végső gyermekkor, amikor a fenyegető közeg végre megnyílik és látni engedi enmagát.
valahol felsír egy gyermek, valahol fakó ló ágaskodik a köd fölé.

2014. június 26., csütörtök

Epikus hőbörgések 5. - Eltöttyen a kölyökponty

Gyermeki lelke mélyén érzékelvén a hívó vágyat, az éteri ájert, Gyula, a kölyökponty az Ipoly habjaiból kivetődve a latyakos partfal tetejében landolt vijjogó ölyv módjára. Gyula e tettét nem gondolta át teljesen, mert íme, a ponty a nedvtelen talajon esetlen, már-már idétlen, hülye mozgással plattyog.
A közelben helyezkedtek el az autópálya sávjai, így Gyula feléjük indult segély reményében. Nem hallotta az érkező kerékpáros viszolygó dudájának sikolyait.
Jómunkás Jónás biciklijének első gumija hangos töttyenés kíséretében gurult át a gurgulázó kölyökpontyon.
- Tötty! - tátogta kopoltyúján át Gyula utolsó erejével, mielőtt magával ragadta a mély, ragacsos feketeség, a ponty-végzet.
Jómunkás Jónás a balesetet inkább - helyesen - elhallgatta, így sem a Blikk, sem a Borscs újságlapjain nem jelent meg erről hirdetmény.

2014. június 24., kedd

Műfordítás



IV. Mahmúd szultán a Zaporozsje kozákjainak:
Mint szultán, Mohamed fia, Holdnak és Napnak testvére; Istennek alázatos szolgája és helytartója; Macedónia, Babilon, Jeruzsálem, Alsó- és Felső-Egyiptom ura; császárok császára, uralkodók uralkodója; legfensőbb vitéz, le nem győzetett, Jézus urunk sírjának rendíthetetlen védelmezője; az Atyaúristen megbízottja e földön; Muszlimok reménye és bizománya, Kereszténység őrizője és bástyája – így parancsolom, Zaporozsje kozákjai, hogy vessétek alá magatokat erőmnek önként s ellenállások nélkül, és engem zaklatni támadásaitokkal szűntessetek.

-          IV. Mahmúd, török szultán

A zaporozsjei kozákok válasza a török szultánnak:
Ó, szultán, török ördög s ördögnek atyjafia, Lucifernek magának szekrétáriusa! Miféle sátánfattyú vitéz légy te, ki egy sündisznót nem tudsz leölni seggednek lukával? Ím, az ördöng tojik, sereged felfalja. Nem fogsz, te kurafi, jó keresztény fiakat rabigába vetni; nem félünk mink a te seregedtől, földön és tengeren véled csatára szállunk, anyádat baszd meg.
Te, Babilónia kuktája, Macedónia kerékgyárosa, Jeruzsálemi serfőző, Alexandriai kecske-baszó, Kisebb-s Nagyobb-Egyiptom kondása, Armenia ártánya, Podólia tolvaja, Tatárföldi selyemfiú, Kamjeneci akasztó hóhér, széles e világ és az alvilág bolondja; féleszű az Úr színe előtt, a Kígyó unokája, görcs a farkunkon. Malacorrú, kancaseggű, vágóhidi korcs kutya, pogány barom, anyádat hágd meg!
Így nyilatkozának a Zaporozsje kozáksága, te aljas. Soha nem lesz keresztény disznó a kondádban.  Végezzük levelünk, mert a napot nem tudjuk s naptárunk nincsen; a Hold világlik az égen, az év az Úr éve, a nap ugyanaz itt, mint amott náladnál; ezért hát adj csókot a picsánkra!

-          Ivan Sirko, vezérlő atamán, az egész zaporozsjei néppel.

2014. június 23., hétfő

eretnek kangörcsbe rándult minden eszme, minden kisiramló-kivilágló moralitás.
az amorális lény éjjel vadászni indul, szemében tűzön pörkölt nyárson sült sertésképletek.
mennyei orátorok kiáltják a futást, s az csendben megül a nagyváros iszapjában.
tizenkétezer szó döndul-fordul, mint vasalt kapun a kos, mint kirívott-kitépett acélfogakon a negatív nap fénye.

2014. június 15., vasárnap

túl, túl az óperencián
a nap nyugodni száll,
lángba borulnak az ablakok
s felsír egy cigán.

túl, túl az óperencián
lézengő lelkek táncdala,
félrerúgják a kavicsot
s lehajol érte egy leány.

túl, túl az óperencián
jármot hajtnak millió rabok,
mindegyik vidám.


2014. június 13., péntek

a magyar ember, habár győzikét néz, bevallani fél - van benne még becsület egy csöppnyi.

mindeközben a post mortem nemzetállamok azon igyekezzenek, hogy az évezred legnagyobb halálugrás-fejlődését, az európai integrációt saját kicsinyes seggfájásuk miatt oldalba fúrják.

2014. június 9., hétfő

a modern világ menthetetlen, eldobni ideje.

2014. június 6., péntek

megtörik a kör
csattan az ostor
belőlünk nem lesz fogsor



2014. május 28., szerda

kihuny az öntudat elalél a test
pasztell szép árnyak
elhűl a fény a hajnali csillag
benned még pehely benned még csont
és kő
fellegvár bitorló vitorlát bont
a peremen semmi sem nő


2014. május 21., szerda

4*4

takarj be, fáradt vagyok
magasztalj, áldott vagyok
markolj, ha méreg vagyok
karmolj, ha kéreg vagyok

takarj be, fáradt vagyok
mosolyogj, szabad vagyok
imádkozz, bűnös vagyok
langyos vagy, hűvös vagyok

takarj be, fáradt vagyok
imádj, ha távol vagyok
dicsőíts, lényeg vagyok
szeress, ha halott vagyok

2014. május 20., kedd

ad se ipsum

Mégis mit hiszel, milyen sors vár ránk? Nem egyek vagyunk-e végül?

2014. május 18., vasárnap

a család nagyon fontos, vélte f., a fekete özvegy, miközben elfogyasztotta férjét.

2014. május 16., péntek

dalljuk hiába az élet,

istenek volnánk, fel-felnézünk

rendelve-kiáltva

bundás állatok


dalljuk gazdag mesés 

és szép, műre való

s ezért nem való

víz, hát igyad


dalljuk végén megéri,

kitüntet kiemel az ország

por és kosz


dalljuk boldognak lét

véget nem látva

hamu és humusz

2014. május 8., csütörtök

2014. május 7., szerda

a weblog valójában: web-napló. ide kéne vezetni a kis bánatokat, fájdalmakat, a hiábavaló megérzüléseket.

öleld meg és szeresd a dunát, ezt a kegyetlen, kínzó, nagy zöld szörnyeteget, a hidegvérű pitont-
adj csókot a patkánynak, mely alkot és meggárgyult teszteken átvezet kiemelkedő-kimagasló eredménnyel

minden költészet csíra, melyből érintkező karokkal kikelő bábok illegetik magukat az éhezőknek: jer, hús van, veresbor van. minden költészet por és önmagunk meghazudtolása.

továbbvívva e szót, minden leírt és kimondott dolog önmagunk meghazudtolása, az ősi teremtő erőé, melyhez soha fel nem érünk.

2014. május 5., hétfő

sötét csarnokokban
vesző hajnalokban
sötét csarnokokban

hova inni járnak
megülnek az árnyak
hova inni járnak

durva lenen folt
ahogy meghajolt
durva lenen folt

sötét csarnokokban
hideg hajnalokban
hideg csarnokokban


2014. május 1., csütörtök

4,5sec

én sajnálok mindent

nem érdekel a sorsod
és hogy honnan származol

könyör kegy

gyönyör hegy és lapály mély
és álomitta szenvedély
igényled árvácska-mód, de nem
bánom én

sajnálok mindent
a lakat lapát fémet ínt és fát
és szemek ingázó, lassú kardalát
sajnálok mindent

2014. április 30., szerda

a legjobb dolog a világon azt hinni, haladsz valahová

2014. április 29., kedd

catch 22



végülis 19+1 poszt született ebben a hónapban, ami azért nem olyan rossz arány

fetrengés a gépezet ellen

minden institúció, mely a művészet fellendítéséért és jobbá tételéért alakul, magjába holt kreálmány, mert rang és tekintély által gátat szab annak, mi egyébként a célja lenne.
minden közösködés, mely azt várja el, hogy hozzá tartozz, valójában csak fojtogat és alternál úgy, hogy jó tagja légy. ez a megállapítás nem tartalmaz értékítéletet.
ebben az örökös, várakozó boldogtalanságban, ami a társadalmunk, a rangnak és tekintélynek mindig célja van, de ha a céltól megfosztjuk, utána csak az ember marad, aki fél, akit megaláznak. a rang nem cél és nem név, hanem intézmény.

2014. április 28., hétfő

a spontán alkotás és ihlet szennygödre helyett a többszöri emésztés és újragondolás tisztítótüze
a daliás körmondatok helyett a csonka csökött tömpe szavak, a monoton gramofon csikorgó balettcipője
a megértés helyett az őszinte, lusta tagadása a jónak

2014. április 27., vasárnap

a pusztulás szele meglegyintette kata lábszőrét, s az enyészet párkái megszőtték bíbor köntösük.
új igazgatás kora jött el, az új népvándorlásé.
1972. június 15-én ebben az órában, ebben a percben kétfejű kismalac született hajdúböszörményben, mely a sötét istenek áldását hordozta.
a kimaradás a szent szó
a vélni vágyás hideg halastó
az elásni elállás belátása
táncoló fekete lakktáska

2014. április 26., szombat

újrakompiláltam a versciklust, és most már jó.
az van benne, ami itt lent.

2014. április 14., hétfő

nem lehet, hogy minden híres álca csak fals pretextus, s a művészet a művészetért nem önreflexiók halmozott tükrén, hanem őszinteségen át érhető el?
nem lehet, hogy erőltetett minden képiség?

moralitás

ó te fényes dícsértess bestiális bájjal
lábaid nedvszívó fagyöngyök múzsai csókok
eperágyban bújó hűség, kitartott
karral szemenszúró vonagló szürke mennybolt
angyali illatai alatt, te érdemtelen, gyáva,

csellengő bátorság ármádiája,
tisztán látó konszolidált gyönyör gyöngyvirágos útjain
ó, te harapós kedvű igazság jószága
,tarka húsodba kis sírokat ások,
elcsendesülnek a felülmúlások

testng

a megszűnés vétke
mi már nem humán
mi gép és gőz

hall-e még valaki
hall-e még valaki
hall-e

2014. április 12., szombat

a magyar kötészet napja

féllábúak közt siketnéma a vak

2014. április 11., péntek

handicap

a vakok közt félkarú a süket

2014. április 10., csütörtök

kurvázó szentképek

eladó: egy szerelem, soha nem használták

2014. április 9., szerda

Művészet a művészetért

A leírt tartalom nem tartalom, a le nem írt tartalom az.
A tökéletlenség tökéletesség.
A kontextus bűn.

2014. április 8., kedd

Hazaárulás

Eladó: egy haza, soha nem használták

2014. április 7., hétfő

Európa szívében, a Dnyeperen túl, a hétszer hét nagy világfa egyikének tövében állt egykor Jazygopolis városa. Tizenhárom magas kőfala visszaverte a kazárok, a hunok, a gótok, a gepidák, az ortoszlávok, a barbárok, a makedónok, a rómák és románok, a bizánciumiak támadásait. Tizenhárom koncentrikus kör, mindegyik között zsibongó, zajló élettel.
Jazygopolis népe a jazigok voltak, egy békeszerető közösség; hatalmas erdőket jártak be, állataik bőrét ezüstre és aranyra cserélték. Főként állattartással foglalkoztak ezek a derék emberek, apró lovakon rótták a vidéket, és mesterien bántak az íjjal. A jazigok fölött Magnutörk, a jazig herceg uralkodott, aki bölcs volt és igazságos: mindig pártatlan, mindig nyitott a panaszra, vendégszerető, családját bizton tápláló vezér.
Egy napon azonban megjelentek a fosztogató hun-mogyur hordák, és velük jött Otola király, akinek a szeméből tűz fakadott és a testét hétmérföldes szőrök borították. Otola király meglóbálta pokolbéli buzogányát: Jazygopolis városára mutatott, mely a reggeli nap fényében fürdött előttük. Parancsot adott, hogy a hatalmas hun-mogyur sereg sorakozzon fel a falakkal szemben, és lője azokat nyilakkal.
Rettenetes ostrom kezdődött, és három évig, három hónapig és három napig dúlt a küzdelem. A jazigok előbb ellőtték összes nyilaikat, majd a beesett ellenséges nyilakkal lőttek a hun-mogyurokra; aztán, mikor ezek is elfogytak, levágott állatok csontjából, elhullott madarak tollából szerkesztettek maguknak fegyvereket.
Az első évben a legkülső fal kitartott, de aztán Otola parancsára kapuját egy faltörő instrumentummal ledöntötték. A következő falak már nem tartottak ki ilyen sokáig.
Mikor már csak a legutolsó fal állt, a harmadik év harmadik hónapjának második napján, Magnutörk herceget, családjukat és a nem harcoló jazigok nagy részét egy titkos alagúton a jazig hadfők kimenekítették a veszett ellenség ostromgyűrűjéből. Másnap biztos távolból látták, ahogy magával Otolával az élen megindul a hun-mogyurok utolsó rohama a tizenharmadik fal ellen; és látták Jazygopolis elestét.
Azon a napon Magnutörk herceg véres esküvel megfogadta, hogy nem nyugszik addig, míg bosszúja a hun-mogyurokon be nem teljesedik. Népeik látszólag békében élnek majd, de amikor leggyengébb a mogyurok törzseinek ereje, akkor a jazigok felkelnek, és készen állnak majd, hogy keserű árat fizessen Otola minden leszármazottja. S ha a jazigok felkelnek, Jazygopolis veszésébe majd az egész világ beleremeg.

2014. április 6., vasárnap

Határ út

Vad, vad szél fúj, ahogy feljössz az aluljáróból.
Egy picike busz áll a nagy megállóba, és az emberek gladiátor-viadal módjára csapnak le a gyűszűnyi ülőhelyekre.
Egy bő szoknyás cigányasszony hamis arany étkészletet kínálgat a szerte igyekvőknek. Mikor a tizedik visszautasítást kapja, eltűnik a fabódé mögött, és egy doboz parfümmel tűnik fel helyette. 
Közvetlenül az aluljáró bejáratánál egy csontsovány alak fetreng, félhangosan nyögve. Az egyik cipője levetve, zoknis lábával ki-kirúg néha. Néhány perc múlva, miután senkit nem érdekel, amit tesz, feltápászkodik, felhúzza cipőjét, és odébb megy.
A buszok és emberek örök körforgásában eltünedezik a csinosan öltözött nő, a gyalogokat óvatosan kerülgető, drága biciklis hipszter. Közted és a világ között üveg, állott lélegzetek tornya, motor és olaj.
Határ út, de minek a határa?

4-5-6

vérző szívvel hajnal kél
átalusszák lombok

2014. április 3., csütörtök

Epikus hőbörgések 4. - Rép Esván és a hamis vád

A nevem Rép Esván. Kétezertizenhárom januárjában fegyház fokozaton letöltendő szabadságvesztésre ítélt a budapesti törvényszék üzletszerű kéjelgés, fajtalankodás és egyéb szemérem elleni cselekmények halmazata miatt. Az ellenem felhozott vádak közül egy sem igaz, a terhemre rótt cselekményeket nem követtem el.
Azért állok most a T. Törvényszék előtt, hogy bizonyítást nyerjen, lelkem tiszta, fogva jogtalanul tartottak, személyes szabadságomat jogellenesen korlátozták. A józan ész épp úgy, mint Hazánk minden írott és íratlan törvénye tiltakozik ez ellen a bánásmód ellen.
Kérem a tisztelt Törvényszéket, hogy vizsgálják felül a budapesti intézmény döntését, és azt bírálják felül az újonnan felhozott tények és bizonyítékok fényében. Mivel én már öt éve felakasztottam magam a cellám vécérácsára, és az elmúlt öt évet a tisztítótűzben töltöttem, van időm a döntésükre várni. Csak azt remélem, addig a zárkatársaim nem érkeznek meg, úgyhogy kérem, a döntéssel, amennyire elfoglaltságuktól telik, siessenek.

2014. április 2., szerda

áprilisban minden napra egy poszt

ami majd trafikot fog generálni, de nem a nemzeti fajtából.

ebben az első pontban az önreflektáció és önvita fontosságának emel emlékművet a Költő, aki magában az önvitákat mindig azzal zárja, hogy az önreflexió a helyes válasz minden önvitára, ti. már azzal, hogy magunkban megvitatjuk az élet nagy kérdéseit, jobb emberek leszünk.

a tegnapi posztban a Költő ún. verset publikált, melyben költői Képek tanálhatók szavak, betűk és írásjelek mellett.

2014. április 1., kedd

drapp

hidegelelés
orrontott füvek
győző mámorok
szappanhab áll alatt
elmúlt vén időknek
rebegő hártyája fecseg
elmúlt vén tüdőknek
túlfolyt délutánon
harmatos hajnal hüvelyében
elmúlt vén ízeknek
tartósított
nevei eresztenek
életbe lépett
lépő tépő képet
hiába forral
altató vágány élén állván
alsó polcra rakott kis kosárkán
zöldellő király-uram, mit kínáltál?
tán bajt tán bánatot
soha nem jót szívelt állatot
elmúlt vén uraknak
málló várfalait
talált kincseit
utolsó menedékét
dűlő lélküknek
omló fogak dalát
dongó mellek hadát
kiszépített lények leányok szürke halott haját
ismerős
vak bolond futamok
agyatlan elmúló kinyűtt kinőtt dalok
gyorsulás

2014. március 25., kedd

meg lehet nézni ezt, ami korábbi posztom alátámogatja, ill. a kiváló élenjáró kommentátorokat, akik szintén.

2014. március 21., péntek

Epikus hőbörgések 3. - Sanyi atya fát hasgat


Csattant, reccsent a fa, hussant a balta, csöppent Sanyi atya vájott ráncú homlokáról az izzadság. Roppant egyet Sanyi atya lába alatt a talaj, ahogy csizmája az alig serkenő füvön surrant.
Kihajította Sanyi atya a felhasgatott fát a sufni ajtaján, röppent a fa, kongott a furik, melybe beledobta. Sanyi atya úgy célzott, mint egy magát elunt mesterlövész a hádzsi csecsemőkre Irakban. Pontosan, de nemtörődöm módon.
Sanyi atya hegyen élt, jól élt Sanyi atya. Lelke Uráé. Tett-vett a pitvarban, ahogy azt a jótét lelkek teszik. Sanyi atya minden héten misét ministrált, susogott papi leple, dörögtek szavai, visszhangzott a templom. Sanyi atya a múlt héten vett új fejszét, szép, kétfejű fejsze volt, vastag, sima nyéllel, de Sanyi atya dolgos tenyerét nem törte.
Emelintette a fejsze vaskos nyelét Sanyi atya, csattant a kétfejű baltafej. Légy szállt Sanyi atya izzadt homlokára. Megtörölgette homlokát az atya kis hímzett rongyocskával. De a légy csak zaklatta, mint Loki az isteneknek fegyvert kovácsoló törpét.
Sanyi atya rövidest elveszejtette a fahasgatás kipróbált ritmusát. Hangosan lihegett, fel-le járt tüdeje, pihegett ajka. Dörmögött magában, mint hasmenéses mackó a román havasok közt. S egyszer rosszul ragadta meg a fejsze fokát: belehajította az utolsó darab gyújtóst a furikba: lendítésre emelte a fejszét, lesújtott a kemény tölgyfa görcsös tuskójára: lepattant a fejsze, feldongott a légy, Sanyi atya homlokára hajlott a gyilkos szerszám íve.
Két nap múlva a Borscs magazin tetemes főcímben közölte: Gyilkos légy a hegyen.

amikor már azt hinnéd, érted a művészetet, jön hajdú péter a tévében főzni

2014. március 15., szombat

Epikus hőbörgések 2. - A bárisztát lefitymálják


Kárlosz, polgári nevén Esvány a látte bárban tevékenykedett, amikor egy fogyasztó plöttyent eléje, a bárszék bőrjére helyezve segglyukát.
- Ez a hely fityma – mondta a bevásárlószatyros személy. – És kegyelmed is fityma. – Azzal betuszkolta magát audijába, és tovahajtott.

2014. március 13., csütörtök

Epikus hőbörgések 1. - A fikás csapágy

A következő hetekben epikus hőbörgéssorozatot fogok a blogon közzétenni. Íme az első.

Jómunkás Gyuri megkente a csapágyat. Mutyi Jónás elégedetten bólintott, a tokája rengett. Jómunkás Gyuri megnyalta tenyere recéit, korpás hajába túrt a redvás micisapka alatt. Nem tudták, milyen tragédia rágja magát az ájerbe épp.
Másnap Tén Feri nyitotta a műhelyt, és egyesével megszámolta a tárgyakat, melyek a talajon csellengtek. Tén Feri soha többé nem nyerte el ép elméjét, amikor megpillantotta a csapágyat.
Mutyi Jónás, a műszakvezető egy kiadós kafé latte meg egy tipli után gyorsan battyogott be a műhely kapuján, és vizenyős tekintete az őrjöngő Ferire esett. Jónás nem értette gyenge elméjével, mit motyog Feri. Szólt Jómunkás Gyurinak, aki gatyáját megigazgatva jött be a műhely ajtaján. Feri szavait, melyeket fejhangon ejtett ki, nem sejtették, mit jelenthetnek.
Megvizitálták aztán a csapágyat, s rájöttek, hogy be lett hentergetve takonyba. Vaskos, zöldeslila takony csüngött a csapágyról, és Feri elméje ennek nyomán csattant el, mint pofon három sör után.
Másnap a Borscs magazin terjedelmes főcímben közölte: A rettenetes fikás csapágy.

2014. március 12., szerda

az mit jelent, hogy "A vers szövegének – nyelvtanilag – értelmesnek, értelmezhetőnek kell lennie", ti pleb?

második öszintevers

zsák a homlokra arcra fejre
kitöltse, mit üres csarnok
háló ki nem töm, párna langy öle
lelked ritmusa, édes
málló kapáló elálló lábad görcs gyöke
odagyűlő virágzó rét

nevetni gyűltünk csélcsap madarak
bánni mosolyt, elmosó most szürke ég
szeglete ajkak várárka serdülő szín mosoly ócskaság
test csap a tóba kiált kiálló darabok, kín
hogy nem lát nem ízlel

és végtag végtaggal szív a szívvel
tagadás tagadással

mosom mit mossak víztelen éjjel
kéj-bánat mit mossak szemtelen széjjel
kell nekem nem kell fehéritett álom-itatta
vég bú ha enyém nem más meg ne kapja

szél párnáin felleg-víz a rétre
gyűlő kiáltana szív a szívvel
bűn a bűnnel kapkod és karmol
ki nem tör, meg nem tör kis virágos réten
mániák gyűlnek volt elbeszélések
lecsukódnak az oly éltető rések

2014. március 11., kedd

a versírás legjobb módja az, ha nem akarod kimondani, amit ki akarsz, de mégis kimondod

2014. március 4., kedd

az őszinteség veszte progresszió
a jelentés veszte a kép
az egész veszte a rész

2014. március 3., hétfő

skatyula 2.

ebbe a dobozba dobogó madárszív
ebbe a dobozba hívó kürtök
ebbe a dobozba fájása a voltnak

selyemtakaróba mind, doboz mélyére mind

ebbe a dobozba elvetélt gyermek
ebbe a dobozba nő, kit elvertek
ebbe a dobozba hűs-hideg beszéd

vánkos alá mind, por fedje be mind

ebbe a dobozba vánkos és por
ebbe a dobozba hideg hal és tor
ebbe a dobozba szívtelen zsarátnok

skatyula 1.

bejáratott önjelölt zsurnalisztaként, azt gondolná az ember, t.cím tisztában van a szóelválasztás és a vesszők megfelelő helyre kihelyezésének művészetével.


de, nem.

2014. február 18., kedd

A REFLEX

Foglald össze sms-ben (160 karakter) Dobó István várvédőknek tartott beszédét
gci torokok jonek varjal, szal eskudj hogy varat nem hagyod bsztatni, ha hagyod megvaglak tesa. god bless

pályázat

Valaki nem oly régen kitalálta, hogy jó ötlet az irodalmat ilyen módon közelíteni a pályakezdő ifjúsághoz meg az n-generációhoz (már olyan sok, hogy nincs is rá elég betű). Hogy faecesbookon profilt csinálnak a legényeknek, és akkor hátha olvassák. Csak éppen nagy, közös maszterbálás (angol, vö. circlejerk) lett belőle, mert senki nem kíváncsi rá, csak ugyanaz az 50 picsa, akik kitalálták, és/vagy a kitalálók közeli ismerősei.
Tanulság: a médium helyes, a megközelítés nem. A probléma ugyanis nem felszíni kezelést kíván. Nem eltérő tálalást (faecesbook vs. kötelező olvasmány, megnézni filmen, olvasónapló, nagyanyánk lovon), hanem teljes dogmatikai váltást. Túl a megmenthetőségen, állítom a modern generációkra, pedig ti(mi) basztátok(uk) el.

A kezdeti kötelező olvasmányok a fejlődő gyermeket olvasásra szoktató, azt megszerettető művek. Csakhogy ezeknek a könyveknek a választéka már önmagában olyan távol áll a mostani kis köcsögök fiatalság gondolkodásmódjától, hogy az vagy nem érdekli őket, vagy teher a számukra (a középiskola ezzel szemben már nyugodtan dolgozhat intézményesített kötelező olvasmányokkal, mert az más szint, amint azt lentebb kifejtem).
Mit lehet tenni? Modern irodalom, kérem szépen. Vérengzős, kevésbé baszós sci-fi és Herry Potter és barátai. Filmnézés, nem Pál utcai fiúk szintjén, hanem jó filmekre, elgondolkodtató filmekre szoktatás. Érdekes versek. Gyerekversek, akár, alsó tagozatban. Modern gyerekversek, Varró Dani és tsa. Az én verseim, kérem. Az iskolai oktatással mindig az a baj, hogy akadémiai dogmákhoz alkalmazkodik nem akadémiai szinten oktatva. A környezet, a lepusztult, pénztelen iskola kiküszöbölhető. Az, hogy egy gyerek tanulás közben szórakozzon, ezáltal vágyjon tanulni, az nem.
Ahogyan a faecesbook információáradata által a szájba adott ételre és médiumra szokik a gyermek, úgy kell alkalmazkodnia ehhez a tanításnak is. És ha már egyszer van egy koncepció, amin belül a fejlődő elme meg tudja ítélni, melyik szájába adott információ lenyelhető és melyiket kell instant kiköpni, akkor eljutunk arra a pontra, hogy az intézményesített irodalom, meg hogy szegény hülyéje legalább a való világ 20-at nem nézi minden este.

Újra kell definiálni az irodalmi értéket úgy, hogy az a kevésbé betokozódottan gondolkodó gyermek számára érthető és kézzelfogható legyen.
Meg kell mondani a gyereknek, hogy mi a jó, de azt nem, hogy miért. Azt döntse el maga. És kérdőjelezze meg, folyton-folyvást. 

A középiskolában ott a probléma, hogy nagyon gyorsan kell haladni nagyon sok mindennel, és pont azokra nem marad idő, amik lényegesek lennének. A helyes megközelítés (szvsz): a humán tárgyak egy nagy tömb, egy azonos halmaz. A művészettörténet és az irodalom alátámasztja a történelmet, de a történelem sem több, mint az általános műveltség kiszélesítése. Igen, nem voltam reálos. Igen, történelem tagozatos voltam. Igen, halálra untam a sok évszámot. Nem a dátum számít, soha, hanem az összefüggés. Hogyan hatnak a társadalmi folyamatok (értve a háborúkat is) az emberiség növekedésére-változására? Mit tettek az emberek egy-két-ötezer évvel ezelőtt, ami a mai életünket definiálja? A történelmet is lehet érdekesen és értékesen előadni, csak erre akadémiai szinten megint nincsen igény.

Egyes autoritárián barmok majd panaszkodni fognak arra, hogy jajdehát oktatás így meg úgy. Asszem a hvg-s feldmáros cikknél volt ez a front érvényesülőben. Gondolom, alulírott barmok élvezték a kötelező oroszórát és társait. Gondolom, alulírott barmok Hoffman Rózsát a megújulás lángoló oszlopának tartják, amikor jelentem, Hoffman Rózsa barátném csak egy hivatásos szakdroid. 

A világ jelentős része droid, és nem is veszik észre, hogy ők tehetnek róla.

A megújulásnak további akadálya az irodalomtanári réteg át- és újraképzése. Különösen általános iskolában. P. M., derék énektanárom monda volá, hogy az ország megváltoztatásához az kell, hogy a tanárok legyenek a legjobban fizetettek, a legértelmesebbek és a tanárképzés ne droid-, hanem elitképzés legyen. Ha valaki tényleg szeretné a dolgát csinálni, ha van hozzá tálentuma, azt majd egyetemen kiirtják ezzel a dogmavilággal.

Pedig az irodalom pont az állandó változásról szól, arról, hogyan néz vele szembe az egyszeri ember és a társadalom.


2014. január 30., csütörtök

thus shall begin the destruction of man

2014. január 27., hétfő

egy kicsit mindenki meg akar őrülni
elzárni a csapot
félretenni az eszmét
van, aki elfojtja, van, aki elengedi
van, aki a kényes egyen súlyán ozik

2014. január 25., szombat

újra emelked lankás kézelőiben
orrtörlő nedűk készleteiben
ködfoltos télmocskos igázta pára

újra máglyán emésztő máglyán

hintőporos sebeid takargasd sebesen
nem volt sem ruha se szép se ige sem
nem volt kellőképp eléjük idézve

új világok állván, új virágok állvány


2014. január 24., péntek

mi a nemi erőszak esszenciája? a tett, vagy az elhatározás?
megerőszakolható egy halott ember? van méltósága?
- töprengett micimackó, miközben elkorzózott egy pár felismerhetetlenségig elcsúfított hulla mellett ypres, belgium mezőin.

a fenti idézetet 'hull már a csereznyelevél' c. novellámból közöltem, mellyel a honvédelmi minisztérium első világháborús centenáriumi irodalmi pályázatára pályázok.
azt szeretném, hogy mindenki tudja, kivel veszik fel a kesztyűt.

2014. január 22., szerda

kurvázó szentképek

2014. január 17., péntek

és ezért megállapíttatik, hogy alkotástani szempontból az alkotás nem alkotás.

2014. január 16., csütörtök

mep mep én mindig korán fejeze be a
és a végé tírom meg elsőnek, hogy tudjam mi a vége, hogy kerete legyen
hogy nem akarok már kurvára semmit se csinálni hogy nincs bennem erő és akarat

willow

may 14 2013

2014. január 2., csütörtök