2012. október 28., vasárnap

milyen megindító, űri ravaszság.
sátornyom a fényben. kis, görbe vasak
és sikító igazság.
a szív hallgat. az ész meghasad.

ókori kelme, mi körbefog
és gyöngyöző, árgus bíborok
gyufából rögtönzött árnyain
kóborol csalóka vágyain

egy árva szem eső
feledni felleget
kergetni eleget
mint csillám a tengert, fog ő

milyen megindító, űri ravaszság
isteni szikra, árnyalt tébolyok
ahogy a holdfényben támolyog
a fal, rászállnak a molyok

2012. október 24., szerda

valami van a levegőben,
valami könnyed, szomorú,
néma ritmus.
ízekben, sátrakban, kőben
elkent tus.

valami van a levegőben,
ócska feromon, nyomorú,
csalóka végzet.
lemegy a létrán, vőben és nőben
a kis béka esőt érzett.

valami van a levegőben,
mikrobák között háború,
átlagos fajzat.
szürke ablakok keretében bőven
remeg meg az aljzat.

valami van a levegőben,
hogy mi, ők se tudják.
piros játékautókon,
mint máskor, jó időben
járja mind tovább az útját.

2012. október 19., péntek

bal

a gyurma-álca alatt, a gyurma-álca alatt,
hol tavirózsák árnyában táncol az állott
víz, a képlékeny, álommá köszörült
íz, a kóbor egy-két falat,
a gyurma-álca alatt, a gyurma-álca alatt.

ím, temetünk, sírra a föld illatos gerezdje
hull, füzek ótvaros kérgében táncol az emésztő
föld-kukac, ócska erő, s érzi, elmúl
nyílegyenest a manna, falni siessen
ím, temetünk, sírra a föld illatos gerezdje

hozd ide képlékeny gyurma-arcod, mossuk
a szájat, a színt, a virágot, szirmán
kéjt viseled, gyengéden játszó macska-
idom hűs, izzadt bőr-állat
hozd ide képlékeny gyurma-arcod, mossuk

a sóhaj-és szóálca alatt, álca alatt mélyen
hol haló vizek íze mossa gyurma-partjaink
kék megpihenés, fogkő az ínyen
és széttárulnak rovar-ajkaink
a sóhaj-és szóálca alatt, álca alatt mélyen

2012. október 17., szerda

látszat

a tekeredett elmék bánatos útján
kifordul egy kő.
a magasból úgy látszik, mint peremnek a kútján
semmi sem nő.

itt horgonyt vet, ott hiányzik
olcsó zuhatag.
még azt hiszi, a tengerben játszik
a medence kilyukad.

tekeredett utak bánatos elme
kifordul egy ér
minden játszi látszat arányos elve
pár lyukas fillér.

kormos koronám tűzik homlokra
műanyag babilon
hogy nyom a korona, nyomot hagy a korma
tekeredett
homlokomon

új császár elmegy bánatos útján
lába alatt
kifordul egy kő, kiold a turbán
szállnak a madarak


2012. október 15., hétfő

Nehéz, ugye?

arckönyvön osztódott meg velem ez, szép, érdekes. Enyhén hiábavaló. Csodás dolog így megbirkózni a semmi gondolatával. Nehéz dolog, ami senkinek nem sikerülhet. Milliárdnyi van, amit nem ismerünk, köztük járunk, nap mint nap szembesülünk velük. Ez a tudat varázsa: hogy nem roppan össze a tengernyi nemtudás alatt.

2012. október 14., vasárnap

wat

a meg nem nevezett imageboardon találkoztam már ezzel a viccel, de azért alaposan meglepett. most indított (újabb angol nyelvű) blogból másoltam ki egy részletet.

itten lehet megnézni
ja igen, és csak angol nyelvű szöveget eszik

2012. október 12., péntek

mit tudsz a háborúról? mit tudsz a szépségről?
minden tudás kezdete az, hogy elismerd, mennyire hülye vagy.

2012. október 11., csütörtök

Patkány Roy, a Pannon-beltenger réme


Mivel a Pöpecz Rózsi Kuratórium pályázatának nem feltétele, hogy a beadott mű ne legyen máshol publikálva (ebből is látszik, hogy mennyivel jobb az összes többinél, plusz, ugye, sör is van a nyeremények között, amivel egyenesen élvonalbelivé válik), íme, itt az én entrym.

Egyszer, még az idők kezdete előtt, vagy mielőtt az írást feltalálták volna, és Pannónia földjét még hatalmas, sivár tenger borította, élt egy kalóz.
Nem volt daliás, nem volt szép, sőt. Hiányzott tizenhat foga, egy szeme, öt kéz – és öt lábujja a hozzá tartozó végtagokkal együtt, továbbá egy csatában elvesztette a bal orrlukát, egy másikban a bal heréjét, a veséjét pedig szabad akaratából intézte el négy-öt hordónyi ókori rummal; szóval tulajdonképpen úgy nézett ki, mint egy nagyon ápolatlan sakktábla, amin a világos mezők a még meglévő, a sötét mezők meg a hiányzó szerveket jelentették.
Egy napon Patkány Roy és vitéz legényei (legyünk őszinték: tizenkét alkoholista, akik a cipőfűzőjüket nem tudták megkülönböztetni az orrsudártól) felkerekedtek, hogy a Tátra-szigeteket kifosszák. Ezek a szigetek Prannónia északi határát jelentik majd a jövőben, és történetünk idején vegyesen lakják vulkántrollok (ott, ahol vulkáni működés a jellemző) és kecskepásztorok, valamint kecskeevő trollok (amiket egy dús fantáziájú kecskepásztor talált ki, hogy így indokolja meg, mi lett a kecskéivel, amiket egy vulkántroll evett meg). Vezérük úgy vélte, valahol a szigeteken van elrejtve Magnus Orthogenesis király mesés kincse, így hát sietve el is indultak. Felszedték a vitorlát, kiengedték a horgonyt, majd elölről kezdték az egészet; végül nagy nehezen elhagyták az olümposzi kikötőt (ahol előtte alaposan bevásároltak citromléből, hiszen a vitaminok pótlására szükségük volt a hosszú hajóúton), és vitorlát bontottak a Tátra-szigetek felé. Az utat két hónaposra tervezték úgy, hogy közben beugranak a Montenegrói-szigetekre venni néhány varég gyártmányú ismétlő számszeríjat.
Először nem zavarta őket, hogy a vízszint egyre csökken, sőt, annyira részegek voltak, hogy észre se vették. A szél kiválóan fújt, így a kis kitérővel együtt is a negyvenedik napon már a Pannon-beltenger kellős közepén jártak. A víz ez idő alatt folyamatosan fogyott alattuk: kialakulóban volt a mai Kárpát-medence. Végül teljesen elfogyott a maradék víz is, és megfeneklettek.
Mivel közel s távol nem volt semmilyen élelmiszerforrás, nemsokára mind éhenhaltak.
Bátorságuknak Budapest székesfőváros azzal állított emléket, hogy a hős kapitányról elnevezett egy utcát Angyalföldön: a Patkány Roy utcát. Azonban egyesek (nem az aktuális vadliberális zöldpártiak) úgy vélték, egy ilyen negatív felhangot kapott közszereplőről ne álljon tér, ha már a háborús bűnösökről elnevezett köztereket (pl. a Kovács László teret Kőbányán) sikeresen átkeresztelik. Így találtak egy hasonló nevet, a Papp Károlyét, és gyorsan kicserélték, mielőtt bárkinek is feltűnt volna. Még ünnepség se volt.
Azt azonban nem tudták a hős átnevezők, micsoda játszmába nyúltak ezzel bele. Létezik ugyanis egy titkos szekta, mely főként BKV-dolgozókból áll: ők hűen ápolják a félkezű, féllábú stb. kapitány emlékét. Ha az ember felszáll a harminckettes járatra az Árpád hídnál, a nevezetes utcánál elkanyarodva ezek a derék férfiak és nők nem az előre felvett hangot játsszák le, amellyel minden, a 60-as évek előtt épült busz el van látva, hanem a mikrofonhoz nyúlnak, és autentikus kalózhangon belehörgik-recsegik:
-Apadkárrrrrojutszakövetkezig!

önigazolás

kisétáltam a városligeti betonpocsolya mellé. szélirányban ifjú pár beszélget a lámpafényben. rájuk fújja az összes szivarfüstöt, helyes.
ha más írhat szart, én is.

2012. október 10., szerda

vége

, kilépek. bár ilyen egyszerű lenne. de hogyan menjek tovább?
kis elköteleződések virágoznak.

2012. október 8., hétfő

modern eposz

1
gondolkodunk négy-öt szálon
szalmaszálon, üvegszálon
ki nem látszik, majd megszánom
benső énem már egy várrom

lelkemet hiába tárom
társamat hiába várom
tél jön itt egy kis kosáron
szalmaszánon, üvegszánon

megeheted a lelkemet
teregeted üvegfejed
megkeresed megkesered
s tested membrán már nem lehet

2
apró istenek kupolái
szende villámok kurjongatása
elmehetnek iskolába
vért és szart és romlást látni

s rájönni, minden pillanatban
az élet gyönyörű, ég és rothad
ha megfuttat vagy megvárakoztat
és soha nem, mint a kirakatban

rájöhettek, minden mozgó testben
és minden égiben, alvón, mozdulatlanban
egy aprócska isten lakik mogorva csendben
idő kérdése, hogy kirobban

3
mágnás ártány lába kopog
itt jönnek a kisasszonyok
kutya macska mind nyomorog
megkondulnak vén toronyok

kondul gyomruk alján harang
ítéletek fönt és alant
minden szép és minden trabant
kondul gyomruk alján harang

véges képek képes vége
lyukas garas kétes képe
métely éter véges léte
katéter anyáink szemébe

4
villogj és háborogj, láp a város
és ítéletet mond az összes bíra
már ha bírja
hogy képe borostás, tekintete álmos

apró nőkért horgas képet
savas esővel mosott útjait
ellop darázs-mód, szétszakít
méhet s mézet s kaptárt s lépet

apró istenek között feléled
kárhoztatja eljövő múltjait
káposztát eszik és brokkolit
mikor az álmodó felébred

2012. október 6., szombat

Pöpecz Rózsi AwArrr!ds 2012

A Pöpecz Rózsi Kuratórium meghirdeti a 2012-es Pöpecz Rózsi Díj Irodalmi Pályázatot. Pályázhat bárki, aki tudja, hova kell egy szövegben a vesszőket úgy elhelyezni, hogy ne egy rossz gyerek mikuláscsomagjára hasonlítson a végén.
Bár eddig megkötés nélkül működött a dolog, a Kuratórium úgy döntött, idén a témának a kalózokhoz kell kapcsolódnia. Innen a pályázat formailag megújult címe. Ezen belül aztán lehetnek bármiféle kalózok, amilyet csak akartok.

Írásokat bármilyen olvasható formátumban várnak a popeczrozsikuratorium@gmail.com e-mail címre.

A pályázat első három helyezettje megkapja a Pöpecz Rózsi Érem arany - és ezüstfokozatát, valamint ajándék sört.
A többiekét pedig eggyel több ember fogja olvasni.

Beadási határidő: november 15.
Értékelés: még idén.

2012. október 5., péntek

Levelek Puruttya Cityből 9.

Minden emléknek saját íze, illata van. Minden helyszín, ami az élet nagy rulettjátékából megmarad bennem, furcsa szinesztéziát indít meg. A legmarkánsabbak a tavaszi és őszi pillanatok: vagy valaminek az elvesztése, vagy az édes mélabú, savanykás, ázott levélszagú emlékei.
Elhallgatott, rég elhallgatott mellettem az idegen szív dobogása. Acél csörög a helyén, acél, ami nemsokára, ha azok a patkány istenek is úgy akarják, ölni fog.