2012. augusztus 31., péntek

5000 hits

az elmúlt x év alatt, gratula magamnak.

2012. augusztus 29., szerda

A butaság a leggyönyörűbb embert is rondává teszi.
Akármelyik nem, akármelyik rassz akármelyik példánya; legyen bár a testfelépítése tökéletes, az arca hibátlan, a hangja, mint a lágy lankák mentén tovacsobogó, enyhén lejtő patak: ha barna-kék-zöld-szürke szeme tompán csillog, és egyetlen szavában sem fedezed fel az értelem szikráját, mely elválaszt minket szőrös és fán lakó unokatestvéreinktől - az az ember bűnronda. Nincs az a szemfesték, nincs az a parfüm, az a márkás ruha vagy álmosoly (mert hiszen abból is csak bárgyúsága tűnik ki), ami valóban széppé tenné. És nincs az az autó, nincs az a ház, nincs az a gyerek és az a háziállat, az a hívság és az a hiúság: a barátok és ismerősök kölcsönös imádata vagy a modern média halvaszületett csillogása. És nincs az a szó, és nincs az a vers, az a kifogás, az az érzés, ami igazolná a sors, a gének és a neveltetés tréfáját.

2012. augusztus 27., hétfő

soha nem jön megerősítés,
soha nem jön erősítés
az önháború kéjenc poklában

lovasok és fenegyerekek,
törött kürtök és záptojások,
táptalaj és meg nem születés,

soha nem jön erősítés,
soha nem jön minősítés

2012. augusztus 23., csütörtök

az ablakomból látszik a vár, a parlament, a szabadság-szobor. eddig másfelé néztem. néhány napja ráláttam az egész ünnepi tűzijáték utolsó néhány percére. azt gondolná az ember, a tetőterek ilyenkor zsúfoltak merengő, beszélgető, evő-ivó emberekkel a csodaszép erkélyeken, fűvel-fával borított teraszokon, a zsúfoltság és mocsok fölött cserépgerincen ülő ragadozómadár módjára

ismét elvágtat egy sziréna, lentről mobiltelefonról monoton ritmus az akarattal odatemetett satnya bérházi fák közt. ha minden ember eltűnne, a város csak még gyönyörűbb lenne.

mi ez a feltörni készülő gyűlölet bennem minden ellen, mikor én is alantas vagyok és kiszipolyozott?
az ismeretlen undor önmagamtól, az egó és a tudattalan egyforma megtagadása attól, akik nem azt szeretik, mint én. az apró viselkedések láncolata, mely, ha emberek között van az ember, az istentelenség bugyraiba temetődik.

várom már az őszt, hogy sálat hordhassak.




2012. augusztus 17., péntek

az étteremből renyhe sörszag
kúszó pászmák, görbe felirat
az egyetlen kapun: építési terület.

lenéz a kóbor árny a tetőről
libabőr hámlik a macskakőről
lenéz az árny, és megijed.

szakadt zoknik sörszagú dalt zengedeznek
ahogy a kötél alattuk egyre nyúlik
bele a sáros, sápatag, nyűgös délutánba

mégis szép ez, jó ez így,
a valóság egyháza megtérít
taxizik másvalaki álmába

2012. augusztus 12., vasárnap

Különös álmok kerülgetnek.

Az utóbbi pár napban (vagy egy hétben, habár az elejére nem emlékszem), rendkívül abszurd és intenzív álmaim voltak. A legtöbb álom abszurditása a valószerű helyzetből, szereplőkből és átélésből fakadt, amelyet számtalan, az álmon belül általam is észrevett torzulás övezett.
Hihetetlen, mire képes az emberi elme. Mit jelentenek ezek a folyamatok az alkotás tükrében? Tudom, hogy Lovecraft vagy PKD álmai rendkívül fontos szerepet játszottak az alkotásuk folyamatában. Mi a helyzet másokkal, hogyan pattannak ki az ötletek? Habár nem hasonlítanám magam ez előbbi kettőhöz, mégis előfordult már, hogy egy torz álmomból kigyűrűzött egy történet.
Most igyekszem ezeket megfejteni. Az álomfejtő weboldalak, ahogy az internetek 90%-a, csak szarkavaró betyárok, mégis jelentenek valamiféle támpontot, amiből a jelenlegire vagy a jövőben eltervezettre tudok következtetni.
Nem olyan régen egy másik, rendkívüli hatású álom is sújtott, melyben egy alternatív univerzumba látogattam, ahol sok dolog úgy alakult, mint itt, és még több máshogy. A szomorú részletektől most mindenkit megkímélek.
Egyszer már elkezdtem feljegyezni az álmokat, és akkor is az volt a különös, hogy a hétköznapokból ismert, legtöbbször elhanyagolt személyek tünedeztek fel. Különös.
Lassan mernem kéne nagyot is álmodni.

2012. augusztus 5., vasárnap

állítás

fán a görcs
a szülési fájdalom üveggolyó,
aprócska kis műanyag bálvány
hamis, mint szívbe hatoló
kővájó motorizált sárkány.

ökörsütés
hígul a hús és zúg a kék,
halomra vetett aprócska érték
a nyíló olló aprópénze
csak az a kérdés, belenéz-e

sámándal
a kőpuszták íves csípői fölött
ahol fák a szőr és avar a sejtek
hamis, mint akit máglyára vetnek
és bélszínjét tálalják zöldségek között

2012. augusztus 3., péntek

hold kövén
recsegő léptek,
mint kéreg
kéreghez súrolva
ült le mellénk
vállán palást,

és tüzet kért
nem fogott a szikra
az ernyedt kézfejeken
a kámzsa alól hideg szellő
felborzolta a cigarettavéget

ahogy a vén égi vándor
előtt a füst csigákat karcolt
a teli boltba,
s aprócska felhők
tévelyegtek számtalan útjukon

ő nem szólt,
mert hiszen minek is
tudtuk, miért van ott

a kasza halkan pendült,
ahogy a falnak támasztotta
kinyújtott, hosszú, formátlan lábak
keresztbe vetve holdkövön

ahogy leég a csikk és felpöcköli
mintha erdő olvadna, nyikorog
a tudás előtti csontok hegedűje
felkel, kaszáját vállára veszi

felénk a csuklya, halk rebbenés
csak a füst marad, mint őrt álló lidérc
és megy, lova várja

szó nem esett, se vak mozdulat
békés egyetértés holdkövön
ahol az emlékezet vén őrzője,
a kimondhatatlan
megosztott velem egy csikket

2012. augusztus 1., szerda

egy világ, ahol mindenki különleges és egyedi.
ahol mindenki gazdag, mindenki templomba jár.
mindenkinek van joga, de nincs kötelessége.
minden öko, környezetbarát, újrafelhasznált.
ahol mindenkinek van véleménye, és mindenki okos.
itt élünk.