2012. június 29., péntek

Lightvessels in Ireland - Medvék.mp3



Most lett összehozva. Annyi ideig tartott, amíg felvettük.

2012. június 28., csütörtök

Az eredetiség a maghéj.
Fel kell törni, meg kell fejteni a zárat, és kienni az olajos belsőt.

Innentől köznyelvi leszek.

Az eredetiség bűnének legfontosabb eleme a nyelv. Forgatod, kitárod, ide-oda toszogatod, de nem kezdesz vele semmit, mint a jóllakott kismacska az egérrel.
Ismered a fogalmait, pont úgy, mint ahogy ismered az autó alkatrészeit, de ha eléd raknának egy halom tökéletesre megformált alkatrészt, nem tudnál belőlük kilegózni egy autót.

Annyira telítve vagy a zsurnaliszták bűnös ál-terminológiájával, hogy javaslod és elfogadottnak tartod, kritika és belátás nélkül.

Amíg ugyanis nem tudod, hogy rossz, addig hiába is keresed a maghéjon a kulcslyukat.

Az eredetiség bűnében a második grádics azt hinni, hogy amit sokan szeretnek, az jó. Rengeteg visszamaradott barom járja ezt a világot, és innentől inter caecos luscus rex-alapon járul egy Puzsér meg hasonlók.

Az eredetiség bűnében a harmadik grádics az önkritika. Amint tudod, hogy magadban semmit nem érsz, csak annyit, amennyiben mások ítélnek meg, és tudod, hogy elsőként te mondasz ítéletet magad felett, majd megtanulod ezt a két irracionálist összeadni úgy, hogy egész legyen - bűnös vagy, és alkotásra kész.

2012. június 21., csütörtök

Néha megkérdőjelezem, miért posztolom ki a jó cuccokat ide, mikor utána bajban vagyok, ha publikálatlan dolgokat kérnek a 'pájázattok'-on. Aztán azzal érvelek, hogy így ösztönzöm magam arra, hogy valami még jobbat hozzak össze; jobbat összehozni ugyanis mindig lehetséges. Kár, hogy a tanulásban ez nem ösztönöz.

Az "inspiráló" szótól még mindig kiver a hideg. A kommercializmus árháborújának nehézfegyverzete, csatahajója ez a szó. Inspirálja az ánuszfúró azt, aki ragaszkodik hozzá.

2012. június 19., kedd

a vers

az élet leegyszerűsítése vegetatív és reproduktív folyamatokra, majd ezek interpretálása oly módon, hogy azt a kiadók és az újságok megvegyék.
a vers a zene nélküli dallam, az igekötő nélküli ige, a természet birtoklása annyi és annyi módon, amennyire az azt megálmodónak tetszik.
a vers tehát álom, álom az álomban. Közhely a közhelyben.
az ezerszer elismételt törzsi dobok visszhangja a modern ember facebooktól csöpögő fülporcain;
a pontosvessző a gondolat végén;
a gondolatjel a gondolat előtt.
a vers csontváz. Csontváza az akaratnak, a rejtett hiteknek, melyek kicsíráztak és összehozták.
A vers összehányt bölcsességhalmaz érthetetlen formába törve mozsárban.

2012. június 17., vasárnap

technikus

szubliminális tudattalan alaktalan
posztponált és decentralizált pátosz
a mizantrópia diagon tükrében szublimálva,
ergó, argó.

terminális kohézió barlangrajzai
a nihil konkrétuma vizualizálódik optikámon
és e momentum olyan katartikus, excelzuális
mókus, taktus.

kvázi-krucifikáció az agóra epicentrumában,
de semmi post hoc-képzet, csupán egy
milli-kvadruplikális szinallagma, mit
elpáterkodtunk az imperfektumig.

2012. június 13., szerda


[22:34:00] Sz.A.: magamat figyelem alkotás közben, és a rejtett indítékok és komplexusok kis kohói lassan működésbe lépnek
nem is emlékszem, ezeket mikor írtam le
[22:34:04] Sz.A.: szeretnék lapp sámán lenni
[22:34:27] Sz.A.: amit saját magam elől szeretnék leplezni, a felszínre kerül
[22:34:42] Sz.A.: és amit teszek, a magam ámítása
[22:34:58] Sz.A.: tehát az alkotás hazugság, a növény-lét pedig követendő.
[22:36:43] Sz.A.: ez az "anya, nem fáj", a végső gyerekesség, a szociopátia bölcsője, a mellékút az alagút végén

azt hiszem, ilyenkor értem ezt az embert.

bokrok

szemembe húzott kalappal
vár, vár rám a pályaudvar.
haladok az akarattal,
takarodok a halakkal.

szemembe húzott hajjal
megkenem a kiflit vajjal,
nem számolok búval, bajjal,
IC csikorog nagy zajjal.

szembejönnek az arabok,
kérdezik, hogy mit akarok.
lekerülnek a kalapok,
megrendülnek az alapok.

elindulok, mint a vércse,
egy pár nájki cipőért se.
hogy mindenki meg is értse,
nem kapok én díjat, bért se.

a szerelvény tovarobog -
szembe húzott kalap lobog.
agyam leves, amint bugyog,
mint Gordiusz szekerén a bog.

2012. június 12., kedd

Elindulás a középszerű moslék-méltóság útján, szélbe szagolva, van-e előttünk nagyvad.
Az agymosott, tudatlan homo sapiens(?) átvergődik az úttesten, maga után vonszolva szétroncsolt szerveit.
Kilencből egy át is ér.
Belőlem hiányzik: az integritás; a koncentráció. A hosszú mondatok művészete; a humusz, amiben az álmok gyökeret vernek.
A tömegeket már nem érdekli, de azért még egyszer elmondom, hogyan világosodtam meg.

2012. június 9., szombat

az Álmodó könnyei

leesik egy csepp
arcról arcra
most a szél viszi
arcról arcra
de el nem hiszik
kudarcról kudarcra
hogy az Álmodó könnyezik
leesik egy csepp

szeme mosolyog
percről percre
szíve szimatol
ereszről ereszre
hogy a könnycsatorna
illatról illatra
savát kifolyja
arcról arcra
szeme mosolyog

leesik egy csepp
kívánok vidámat
szeme mosolyog
pedig meg se láthat
el ők nem hiszik
arcról kudarcra
hogy az Álmodó könnyezik
leesik egy csepp

2012. június 7., csütörtök

altató4

ahogy az élet rezeg a tálcán
hogy a szikét tisztára mossa
tűzpiros képekben illegetve
felszáll a faltörő kosra

pillák pirulái puttonyban
kis kíváncsi cián a reggel
és földreszállna azon nyomban
hentergő, átszúrt nyelvekkel

felkúsznak a kín-girlandok
szőrmentén fel, végig a lábon
és csak ásít, csak ásít a porc

szemfehérrel még egyet villantok
hogy a közeg még megtaláljon
mielőtt, álmodó, eltiporsz

2012. június 2., szombat

bánat és olívaillat,
laktató, lanyha dunyha
hová elér a pír, szárnyainkat
ezer lúd röpte fújja.
hol te hegy, én föld;
hol te test, én ige,
hol én álom, te másvilág,
hol én ág, te cinege.

kiborul a vidékre hajnal vödre
s fű ezer szál borzolódik
némán áll a másnap pörögve,
amint szemedben felmorzsolódik.
hol te ének, én a tett;
hol te voltál, én a lett,
hol én hazug, ott te igaz,
hol én méreg, ott te vigasz.

minden szál, éle a napnak,
-vigyázlak és cserbenhagylak-
ahogy kikel aranytojásból,
hajad fénye rajt' a fátyol.
hol én állat, te emberség,
hol én gőg, ott te a szépség,
hol te édes, én a bíbor,
hol te vaj, én sajt és óbor.

hóbort a sápadt nyoszolya,
kékes ajkak illanása,
művégtagok kő-karcolása
és száradó festék illata,
hol te ez vagy, én az az,
hol én ígéret, ott te árnyék,
hol te szirén, én a gaz,
hol én a fej, ott te az ágyék.