2012. április 29., vasárnap

161

Itt a tavasz (vége), meg a nyár, mindenki be van sózva, én pedig elvágyok. Még soha nem volt ennyire mehetnékem. Ki, a semmibe, egy szál sátorral, távol mindentől, ami ember alkotta vagy csak emlékeztet rá. Lehűlni, kitisztulni, gondolkodni, minden magamba zárt apró mocsoktól megszabadulni, és többként térni vissza oda, ahonnan elindultam.

2012. április 23., hétfő

Legyen még verselemzés?

Nem szeretek szájba rágni dolgokat, de látszik, hogy mindenkit a verselemzés érdekel (most már, hogy az új kezelőfelületen látom a statisztikát, elég világos). Elemzek én nektek, majd kiteszek egy pollt és jóság. Legalább olyan érthetetlen lesz, mint az előző(ek) volt(ak), az már biztos.

2012. április 21., szombat

sima és érdes,
mint tekervény,
kivirágzik

az eredmény kétes
a zsinór elég a házig

de csak a vákuum
hangtalan
dübbenése porcainkon

csak a csorba hangok
hogy a vég-víz végül kioltson

sima és érdes,
mint örökbe
fogadó, burjánzik,


Aludj el. Fárad már a tenger
hulláma, hold égboltja,
Fáradt szárnyait mind kibontja
ahogy leng a szélben ezernyi madár.

Nincsen, ki ember és nincsen, ki vár,
mégis akad,
ki elakaszt,
mint falat a falat,
behorpaszt, kitaszít és
érdemes könnyekre fakaszt.

Futó prodzsektek

A Magyar Híróz weboldalán már közzétettem ugyanezt, de azért itt is.

-Dorfainen univerzum: saját kis világ. Be kell népesíteni.
  • Vörös zászlók sarjadoznak - regénykezdemény. Körülbelül 120 oldal van kész belőle. Történelmi fiction, háborúzós.
  •  Ergria - szintén regény lesz. Elkezdve, de nem folytatva, ötletek akadnak. Steampunk-jellegű.
  •  Én, az uralkodó - csak ötlet formájában létezik. Középkori, hihetetlen módon egy király szemszögéből írja le a dolgokat. Jóval naturálisabbra tervezem, mint az előző kettőt.
-Geri, a barbár. A The Brutális Rozsomák blogon (lásd baloldalt a menübe) elkezdtem írni egy sztorit, és végül úgy döntöttem, megvan a keret egy nagyobb ívű dologhoz.
-Versek stagnálnak. 
-Magyar Híróz, valahol a tennivalók listájának végén, elvan magának.

2012. április 11., szerda

Mi a művészet?

A művészet nekem a kreacionizmus vegykonyhája. Az a folyamat, mikor megálmodunk; és úgy álmodunk meg, hogy álmainkat más is értékesnek tartja.
Ha nincs értékelés, van művészet? Először mindig magunkat értékeljük. Ha egy darab csiszolatlan, de mégis sugárzik belőle az, hogy mások értékelhetnék, ha látnák, még így is, kiforratlanul, akkor van. A művészet tehát az erőfeszítés értékelése is, a tenni, a kreálni akarásé.
Ha a nyúl odakulál a fűre, az nem művészet, de erőfeszítés. Kezded már érteni? Ha kocka alakút kulál, és elnevezi Jézus újjászületésének, attól még mindig nem művészet. Ha a nyúl elég okos lenne, és megpróbálná színesre festeni, vagy írni róla egy verset, amiben a ritmus leghalványabb jele is fellelhető, akkor már művész lenne.
Itt jön az a pont, aminél a legtöbben elbuknak. Ha nem élvezed, amit csinálsz, ha nem viszel a létrehozás folyamatába érzelmet, akkor nem vagy több egy nyúlnál.
Mi tehát a művészet? A művészet olyan, mint a tenger, sós és vizes. A nyulak pedig nem tudnak festeni.