2011. október 20., csütörtök

Beérés és pályázatok hiánya.

Lassan érik az a zöldes-sárgás-kukacos valami, ami a lírai öntudatom. Nem érzem, zsibbaszt, ha rágondolok, mert minden egyes alkotás felvillanás-szerű. Ez a poszt - önkritika nélkül - túl hipsteres, de kit érdekel;
pályázat pedig, amelyen megfontolva indulnék, egyszerűen nincs. Ugyan miért?

2011. október 14., péntek

Egy megölt alteregó margójára

Nem volt többet rá szükség, mert a haragom, az antiszociálisságom és a cinizmusom is én vagyok, nem számít, milyen címkét aggatok magamra. Ezért van az új dizájn, ezért vagyok admin.

ostoba monofon vers

unj rá a szépre és unj rá a jóra
üljünk fel egy repülőgépre
szálljunk fel egy hajóra
zsufolódjunk egy taxiba be sokan
vidáman nemtörődöm módon és másnaposan

fussuk le a gondot körözzük le az idegbajt
csak a szép a jó mi nem számít már a szerelem hajt
kifésülök szememből egy hajt
az út szélén virág hajt

unj rá a szépre és unj rá a jóra
biciklizni szállj fel egy lóvontatóra
és simogatnánk meg a dús sörényt
mert unjuk az erkölcsöt és unjuk az erényt
néha tisztálkodni szokás, kimossuk

pedig előttünk világos a sorsuk

2011. október 9., vasárnap

mi vérzünk

ha már nem tart össze a közös akarat, mi vérzünk
ha már nincs új a hideg csillagok alatt, mi vérzünk
ha már nem fáj nagyon a kihűlő ideg, mi vérzünk
hogy szavunkat ne vesse senki meg, mi vérzünk
ha már elfolyt lágy tekintetünk lágya, mi vérzünk
ha már belefáradtunk az olvasásba, mi vérzünk
ha már monoton riadt karommal, mi vérzünk
kapaszkodva fába, múltba, mába, mi vérzünk
de elvették, mert fizettünk érte, mi vérzünk,
de soha, mit ér, senki fel nem mérte, mi vérzünk
de elvették, nincs meg már, és nem, mi vérzünk
tudjuk meg soha, mi volt az, mi vérzünk
ha már érc- és drótháló bőr alatt, mi vérzünk,
ha már az utolsó könnycsepp is elapadt, mi vérzünk
ha már idegen erő szárazra szipoly, mi vérzünk
habár nincsen vér, mi testünkbe foly, mi vérzünk.
hogyha zabálunk és felzabálnak, mi vérzünk
hogyha felzabálnak, mások félreállnak, mi vérzünk
ha már monoton riadt állkapoccsal, mi vérzünk
szemünk fehérjén táncoló dalokkal felnézünk

2011. október 2., vasárnap

céltalanul

hegy gyökerénél forrás tövénél
idősebb a népnél idősebb a fénynél

hegy illatánál forrás zajánál
idősebb a vénnél és zöldebb a fánál

trombitaszónak elejét veszi
picinyke csónak tócsába helyezi

illata illan gyökere terpesz
kékesen villan és elfelejtesz