2011. szeptember 26., hétfő

A különleges megragadása

A művészeti termék következetesen mindig egyedi (értékítélet nélkül szemlélve az egyediség fogalmát), hiszen teljes mértékben függ attól, ki alkotta. Egy olcsó akvarell kópia valamelyik nagy festő művéről is egyedi, hiszen nem a nagy festő vitte fel a palettáról az ecsetre, ecsetről a vászonra a festéket, nem ő keverte a színeket: a másolatban, akár avatott, akár avatatlan kéz "hamisította" (előbbi esetben az idézőjel elhagyásával), már ott van az új transzmitter lelkének vonalkódja is.
Az egyedi azonban még nem tesz különlegessé. Itt válik el az a tényező két alkotó emberi lény kreációjában; a munkafolyamatban, a részletkidolgozásban, amely az egyiket jóvá, a másikat kevésbé jóvá, teszem azt, pocsékká teszi.
Habár a "különleges" maga, főleg egy olyan társadalomban, amely mindenben az ehhez a szóhoz valamilyen módon társított értéket keresi, értékét vesztő fogalom, generikusan megragadva érzékeltethető, hogy miben is áll: úgy próbálunk egyediek lenni, hogy ez mások figyelmét !pozitív módon! felkelti. Ugyanakkor a kreativitáshoz, a különlegességhez kapcsolódó egyediség sokkal inkább introvertált, belülről jövő, amely lefolyva a maga csatornáin, pont a megfelelő helyeken kopogtat az azt befogadók szellemiségén.

Egy ilyen egyszerű okfejtés is bonyolultan hangzik. Ettől különleges.

2011. szeptember 15., csütörtök

Fanfiction

Egyszer egy okos ember azt mondta, nem véletlenül mi vagyunk a befogadó közönség és az írók az írók; ezért mutáció a fanfiction: mikor a szerep valamilyen szinten felcserélődik (legalábbis a közvetítő csatorna egyik iránya).
Szerintem sajnálatos, hogy egy előre megteremtett, vagy a mikrokozmosz szintjén hiányos környezet arra sarkall egy egyébként "írásképtelen" személyt, hogy a nem létező képességeit csillogtassa.
(bocs, csak megint találkoztam egy fanfiction pályázattal, és a közelmúltban elolvastam egy fanfic első három mondatát [ami bőven elég volt])

Kivonat skype beszélgetésből, inb4 gyatra tördelés