2011. december 28., szerda

túlzásba

miért ez az őrület
miért túlozzuk el
őseink erre tanítottak

2011. december 20., kedd

kicsend

kicsendesítem a tengert és megmosom a leprások lábát,
ne érje víz az embert, ne marja só a hátát,

megpiszkosodik legbelül, gőz, füst és akármi,
a hidegben az ablakot mégsem meri kitárni,

kicsendesítem a kujtorgó idegszálakat, mosom kezeimet,
a hidegben az ablakon át bebújik a méla hideg,

kicsendesítem az első havat, kifehérítem a naplók lapját,
kicsendesítem a tengert és megmosom a leprások lábát

2011. december 4., vasárnap

Levelek Puruttya Cityből 2.

A szerkezet maga igen egyszerű volt: egy állítható magasságú állványra szerelt csapóajtó, amire nyolc-tíz centi hosszúságú, borotvaéles, apró pengéket szereltek fel merőlegesen. Egyenesen a delikvens hasa fölött lógott: a birodalmi hóhér éppen a zsanérokat olajozta. Közben halkan fütyörészett. A félhomály borította szoba egyik sarkában az Internátus egyik gondnoka ült gondterhelt arccal egy kényelmetlen háromlábú széken.
A sörgyáros izgett-mozgott a bőrszíjakban, megpróbálta kiszabadítani csuklóját.
-Úgy látszik - sziszegte a pap -, még mindig nem érzi át a problémámat, polgártárs. Tudja, nekünk - az egész Egyháznak - információkra van szükségünk. Ne értsen félre, nem önös érdekből teszem mindezt; nem élvezem az erőszakot, bűnnek találom, és elítélem azt. De a mi eszköztárunk - felkelt töprengő testtartásából, szélesen gesztikulált, mialatt fel-alá járkált a szobában - meglehetősen széles, és tudjuk, éppen mihez kell folyamodnunk. Torvald majd elmagyarázza magának, hogyan működik ez a műtárgy itt, melynek létrehozásában volt alkalmam segédkezni.
-Beállítom a magasságot, hogy a pengék először csak az irháját sértsék fel - kezdte ecsetelni a hóhér. - Aztán, míg meg nem tudjuk, amire szükségünk van, egyre lejjebb és lejjebb tekerem a kis fogantyút, míg végül a gerincoszlopáig szét nem trancsírozza a beleit. A szomorú az, hogy a legtöbben kibírják addig. A magukfajtában nagy önuralom lakik ám, bármennyire is kehes férgek.
-Kezdheti, Torvald - intett a gondnok, és elfordult. A birodalmi hóhér egy lendületes mozdulattal az eddig szótlanul, sápadt arccal bámuló sörgyárosra csapta a szerkezet csapóajtaját. A férfi nem érzett semmit, csupán néhány kis hasítást, mintha borotválkozás közben vágta volna meg magát. Torvald tekert néhányat egy finoman hangolt szelepen, a szerkezet lejjebb süllyedt egy fél centivel.
A ruhán vércseppek buggyantak át.
-Kérdezzenek akármit, és válaszolok - lihegte a sörgyáros.
-Ó, ne legyünk ilyen konzervatívak! - mosolyodott el a pap a csuklya mélyén. - Kezdjen el beszélni, és talán elodázhatja, hogy ismét magára zárjuk az ajtót.
-De hát én nem tudok... - A gondnok intett a hóhérnak. A vallatás alanya ezúttal már üvöltött.
-Meg tudom érteni. A hagyománytisztelet nagy erény; lássuk hát a keresztkérdéseket... - Hangosan felnevetett, ideges, reszelős hangon. - Hol van most az Új Kelyhesek imaháza?
-Én nem vagyok neohuszita - tiltakozott a sörgyáros erőtlenül. - Ha így lenne, már régen megtaláltak volna. Én csak egy fickónak adtam el kenyeret, árpát, ilyesmit kéz alatt... Nem alapozhatja erre a teljes vá... - A pengék egyre mélyebben lettek véresek. A hóhér felhajtotta az elrongyolódott alsóinget a sörgyáros hasáról.
Az Internátus gondnoka csuhája ujjából kivett egy félliteres, zöld színű üveget. - Jan Hus sör. Ezek szerint magának ehhez semmi köze nincsen?
-Nem, nincsen, ez nem biz...
A procedúra folytatódott. Kint felkelt a nap, a koszos utcák megteltek a holmijukat áruló kofákkal. A bűnbandák számára zsíros zsákmány ígérkezett egy magára hagyott sörfőzdében.

2011. december 2., péntek

Levelek Puruttya Cityből 1.

Ma elmesélek egy történetet. Egy történetet arról, hogyan tűntek el a galambok Puruttya Cityből.
Minden nagyvárosban élnek paraziták, olyanok, melyekről tudunk, és olyanok, melyekről jobb, ha nem tudunk (itt megelőlegeznék néhány apróságot, amelyekre később fogok utalni). Mi a galamb, ha nem más, mint betegséget terjesztő, ingyenélő, hájas parazitája egy olyan szociális környezetnek, mely csak a nagyvárosbeliekre jellemző?
Körülbelül száz éve történt az általam beszerzett almanachok tanúsága szerint, hogy a Folyón átterjedt egy brutális kolerajárvány a Fellegvárra, és gyakorlatilag a teljes varég népesség megbetegedett. A város (természetesen varég) vezetése ekkor döntött úgy, hogy véget kell vetni a parazitizmusnak.
Elkezdték hát vizsgálni az okokat. Az azért már viszont nem járta, hogy ők maguk végezzék a piszkos munkát; persze mindig akadtak jelentkezők az ilyesféle feladatokra: néhány kontár mágiatudó, menuch orvosok, egy csapat felbérelt zsoldos: csak a szokásos felállás. Végigjártak minden létező fórumot, kérdezősködtek a Krönsbjornirnál, a Rühállatnál, a város két legrégebbi bérgyilkos-céhénél (akik szándékosan nem vettek részt a vizsgálódás lebonyolításában), a belváros pékjei és borászai között; elfogtak hajléktalanokat, kutyákat, patkányokat, mindent, ami élt, mozgott és érintkezhetett a város mocskával és a csatornákkal.
Ki nem találjátok, a betegséget a galambok terjesztették. Száz évvel ezelőtt talán gyakorlatiasabb volt a városvezetés, mert úgy döntöttek, egyszerűen kiirtják az elvadult fajt - addigra már százával repkedtek az ósdi terek felett, fészket ütöttek a szennyvíztisztítóban, annyira összeéktelenítették a Nagytemplom harangját, hogy egyre tompábban kongott, egyszóval a polgármesternek és udvaroncainak elege lett belőle.
A Kreténizmus Óceánjárója abban az évben nem tért be Puruttya Citybe, a légiőrség pedig kényelmesen alhatott hónapokig. A kormányzat pedig átfogó programot eszelt ki a galambok kiirtására, mert már régen túltették magukat a komplett békeszimbólum-dolgon.
Az első lépés a végrehajtók keresése volt. A várost mindenfelé kiplakátolták: aki döglött galambot szolgáltat be, annak pénz és/vagy étel jár; ezzel a hajléktalanokat, a nincstelenek gyerekeit, az internálatlan korú öregeket mind rávették, hogy hajkurásszák és pusztítsák a szárnyas dögöket. Tojóért dupla pénz és meleg étel járt, tojásért, fiókáért alig valami.
Ezzel párhuzamosan a közmunkások is nekiláttak mérget letenni, csapdákat állítani: ha egy-két kóbor kutya vagy macska, vagy valamelyik szomszéd kis kedvence beledöglött, hogy evett belőle, vagy a papagáj belerepült az egyik villanyhexbe, az elfogadható kockázat volt a varégok részéről. Erősek akartak maradni, fenn akarták tartani kétes megalapozottságú uralmukat.
Ragadozó madarak százait telepítették be a városba, solymászok, héjakiképzők vadász-állatai rótták az eget. A galambok pedig hullottak. A ragadozók egy idő után egymásra kezdtek vadászni, a rongyos kölykök, csövesek és öregek összeverekedtek egy-egy, az utcán elütött, laposra vasalt tojó dögjén: ez volt a jel, hogy a kormányzat sikerrel járt. Jöhetett a romeltakarítás, a kölcsönök felvétele, hogy az egészet fedezni tudják.
Lent a csatornákban paraziták új nemzedéke várta, hogy elfoglalhassa birodalmát.

2011. november 22., kedd

mert nem ti esztek,
hanem én eszek

mert nem más iszik,
én iszok,

és vagyonokban díszelgek
és vagyonokban pancsolok,

mert én, csak én, csak én vagyok

2011. november 9., szerda

gödör

a legvidámabb gödör a mienk
gyakran alászállunk
unalmat űzni

2011. október 20., csütörtök

Beérés és pályázatok hiánya.

Lassan érik az a zöldes-sárgás-kukacos valami, ami a lírai öntudatom. Nem érzem, zsibbaszt, ha rágondolok, mert minden egyes alkotás felvillanás-szerű. Ez a poszt - önkritika nélkül - túl hipsteres, de kit érdekel;
pályázat pedig, amelyen megfontolva indulnék, egyszerűen nincs. Ugyan miért?

2011. október 14., péntek

Egy megölt alteregó margójára

Nem volt többet rá szükség, mert a haragom, az antiszociálisságom és a cinizmusom is én vagyok, nem számít, milyen címkét aggatok magamra. Ezért van az új dizájn, ezért vagyok admin.

ostoba monofon vers

unj rá a szépre és unj rá a jóra
üljünk fel egy repülőgépre
szálljunk fel egy hajóra
zsufolódjunk egy taxiba be sokan
vidáman nemtörődöm módon és másnaposan

fussuk le a gondot körözzük le az idegbajt
csak a szép a jó mi nem számít már a szerelem hajt
kifésülök szememből egy hajt
az út szélén virág hajt

unj rá a szépre és unj rá a jóra
biciklizni szállj fel egy lóvontatóra
és simogatnánk meg a dús sörényt
mert unjuk az erkölcsöt és unjuk az erényt
néha tisztálkodni szokás, kimossuk

pedig előttünk világos a sorsuk

2011. október 9., vasárnap

mi vérzünk

ha már nem tart össze a közös akarat, mi vérzünk
ha már nincs új a hideg csillagok alatt, mi vérzünk
ha már nem fáj nagyon a kihűlő ideg, mi vérzünk
hogy szavunkat ne vesse senki meg, mi vérzünk
ha már elfolyt lágy tekintetünk lágya, mi vérzünk
ha már belefáradtunk az olvasásba, mi vérzünk
ha már monoton riadt karommal, mi vérzünk
kapaszkodva fába, múltba, mába, mi vérzünk
de elvették, mert fizettünk érte, mi vérzünk,
de soha, mit ér, senki fel nem mérte, mi vérzünk
de elvették, nincs meg már, és nem, mi vérzünk
tudjuk meg soha, mi volt az, mi vérzünk
ha már érc- és drótháló bőr alatt, mi vérzünk,
ha már az utolsó könnycsepp is elapadt, mi vérzünk
ha már idegen erő szárazra szipoly, mi vérzünk
habár nincsen vér, mi testünkbe foly, mi vérzünk.
hogyha zabálunk és felzabálnak, mi vérzünk
hogyha felzabálnak, mások félreállnak, mi vérzünk
ha már monoton riadt állkapoccsal, mi vérzünk
szemünk fehérjén táncoló dalokkal felnézünk

2011. október 2., vasárnap

céltalanul

hegy gyökerénél forrás tövénél
idősebb a népnél idősebb a fénynél

hegy illatánál forrás zajánál
idősebb a vénnél és zöldebb a fánál

trombitaszónak elejét veszi
picinyke csónak tócsába helyezi

illata illan gyökere terpesz
kékesen villan és elfelejtesz

2011. szeptember 26., hétfő

A különleges megragadása

A művészeti termék következetesen mindig egyedi (értékítélet nélkül szemlélve az egyediség fogalmát), hiszen teljes mértékben függ attól, ki alkotta. Egy olcsó akvarell kópia valamelyik nagy festő művéről is egyedi, hiszen nem a nagy festő vitte fel a palettáról az ecsetre, ecsetről a vászonra a festéket, nem ő keverte a színeket: a másolatban, akár avatott, akár avatatlan kéz "hamisította" (előbbi esetben az idézőjel elhagyásával), már ott van az új transzmitter lelkének vonalkódja is.
Az egyedi azonban még nem tesz különlegessé. Itt válik el az a tényező két alkotó emberi lény kreációjában; a munkafolyamatban, a részletkidolgozásban, amely az egyiket jóvá, a másikat kevésbé jóvá, teszem azt, pocsékká teszi.
Habár a "különleges" maga, főleg egy olyan társadalomban, amely mindenben az ehhez a szóhoz valamilyen módon társított értéket keresi, értékét vesztő fogalom, generikusan megragadva érzékeltethető, hogy miben is áll: úgy próbálunk egyediek lenni, hogy ez mások figyelmét !pozitív módon! felkelti. Ugyanakkor a kreativitáshoz, a különlegességhez kapcsolódó egyediség sokkal inkább introvertált, belülről jövő, amely lefolyva a maga csatornáin, pont a megfelelő helyeken kopogtat az azt befogadók szellemiségén.

Egy ilyen egyszerű okfejtés is bonyolultan hangzik. Ettől különleges.

2011. szeptember 15., csütörtök

Fanfiction

Egyszer egy okos ember azt mondta, nem véletlenül mi vagyunk a befogadó közönség és az írók az írók; ezért mutáció a fanfiction: mikor a szerep valamilyen szinten felcserélődik (legalábbis a közvetítő csatorna egyik iránya).
Szerintem sajnálatos, hogy egy előre megteremtett, vagy a mikrokozmosz szintjén hiányos környezet arra sarkall egy egyébként "írásképtelen" személyt, hogy a nem létező képességeit csillogtassa.
(bocs, csak megint találkoztam egy fanfiction pályázattal, és a közelmúltban elolvastam egy fanfic első három mondatát [ami bőven elég volt])

Kivonat skype beszélgetésből, inb4 gyatra tördelés

2011. augusztus 6., szombat

ni

kreálni szülni üvöltve akarva
méreggel ojtott bűnös idomok sárgálló ölén
trombitálni fehér lovon készakarva
leköpni azt ami szent és félreállni
kihunyt szemekre csepegtetni lent és fent
a tömeg közepében piálni
kifakult ódon eszmék bordái közt
miken nem fog a varázslat
szikkadtan várni a vízözönt mi eloldoz
és elolt és híre se marad a parázsnak

nyeríthetsz sírhatsz imát rebegve
egekig ég az eke szarva
kiállok hát az égi egekre
trombitálni fehér lovon készakarva
hogy kialudjon az égő és elfáradjon az ín

lebegni a hús vágyódó kínjain
lézengő komisz árnyak parazsat vetett útját
át-meg átlépni kitárulítva
a mély kérészeinek kútját
és sírni nevetni akarva átkot
de csak a kosz hámlik, vakarni árkot
még élő húsunkba, könyörögni léért

nyeríthetsz sírhatsz könyört emlegetve
égnek az egek dől az égi légvár
eke mélybe túr föld rése kinyit
készakarva várni mi elkábulít
fehér lovon kábán trombitálni
míg eljön, eljöhet bármi

2011. június 29., szerda

ártatlanul

ártatlan imbolygó illatok
tövéről rezgik az udvarok
mégis, ki felindul,
mégis, ki mozdul,
halott, halott.

ártatlan absztrakt sikoltozásból
kivenni vélsz egy nevet.
mégis, ki táncra kel
és együtt énekel
a sikolyokkal, csak rajtad nevet.

ártatlan szemekből láncot varrok,
ártatlan szemekből könny csordul szét
a láncokból inget,
az ingből vérbűzt, ahogy széttekintget
szemünkből a vénülő Setét.

ártatlan kajtató állatok
múló csontja s porcai felett
nem kiáltok
nem kiáltok
mert vége lett

2011. június 24., péntek

Copy-paste-poszt

"When people dis fantasy - mainstream readers and SF readers alike - they are almost always talking about one sub-genre of fantastic literature. They are talking about Tolkien, and Tolkien's innumerable heirs. Call it 'epic', or 'high', or 'genre' fantasy, this is what fantasy has come to mean. Which is misleading as well as unfortunate.

Tolkien is the wen on the arse of fantasy literature. His oeuvre is massive and contagious - you can't ignore it, so don't even try. The best you can do is consciously try to lance the boil. And there's a lot to dislike - his cod-Wagnerian pomposity, his boys-own-adventure glorying in war, his small-minded and reactionary love for hierarchical status-quos, his belief in absolute morality that blurs moral and political complexity. Tolkien's clichés - elves 'n' dwarfs 'n' magic rings - have spread like viruses. He wrote that the function of fantasy was 'consolation', thereby making it an article of policy that a fantasy writer should mollycoddle the reader.

That is a revolting idea, and one, thankfully, that plenty of fantasists have ignored. From the Surrealists through the pulps - via Mervyn Peake and Mikhael Bulgakov and Stefan Grabinski and Bruno Schulz and Michael Moorcock and M. John Harrison and I could go on - the best writers have used the fantastic aesthetic precisely to challenge, to alienate, to subvert and undermine expectations.

Of course I'm not saying that any fan of Tolkien is no friend of mine - that would cut my social circle considerably. Nor would I claim that it's impossible to write a good fantasy book with elves and dwarfs in it - Michael Swanwick's superb Iron Dragon's Daughter gives the lie to that. But given that the pleasure of fantasy is supposed to be in its limitless creativity, why not try to come up with some different themes, as well as unconventional monsters? Why not use fantasy to challenge social and aesthetic lies?" (China Miéville)

2011. május 14., szombat

why not.-

koloncként vonszolt barbár népek kőbe tiport aranyát
porként lebegő csupakéz ostorcsapás
kiterveztek sablonként alkottak agyagból
szirtek adtak agyat és húst ültetett belém a mentol
most száradni terítjük le kopasz-ősz lelkeink
e táguló porondra, halak tétova útján
nincs mit leírni, nincs megint.

a játékok korából kilábaló népek
csak halvány toprongyos babák, a pusztaság
szélfútta játékszerei, állukon,
mint múló idők vegyszerei,
csorog le a tisztaság.
én emészteni jöttem, de helyette okádni
támad erőszak, sötétlő felleg

és ólomzaj. Ahogy inhalálom,
keblemben tengerek kelnek.
én sápadni jöttem ide, nem támadni,
kóbor dűlő lámpákat eloltva hagyni
és megtalálni más-magam a némaságban
e helyett barbár népek kövi borát
kergetem napra nap, napra nap, napra nap


2011. április 12., kedd

azt ta

azt tanultam
a holnap csak
múló emlék

2011. január 12., szerda

névtelen

ó a legnemesb titkot
el kinek mondjam ha szavam nincs reá
páfrányos párlatát az éjnek
riadt lusta gőzök illanását

e kátrányos vonzerőt mondd kinek daloljam
egy új éji villanás csúcsain
kinek regöljem ijesztő szavakkal rémitő hangon
fennakadt torokkal szemekkel

a melaszos üres foghíjas estet
soraim igájába fogni hogy
a kegyes titkok holdfényes pártáját
nem tudni lenne könyű s meglepő

az idő fölötte türelmes szobrász
összegörnyed fölnéz hirtelen
az örök kreáló fekete fénye sújt
soha-nap tárulnak ki titkok

mind az éj magányos karjain ring a nép
álmodni elmúlt sorsokat
hangszálaik húrjaiba beletép
a vén és üde éj-mélyi nap

2011. január 2., vasárnap

...Közben elmondom a legalját

Egy nap oda az új évből. Pereg a periódus, a hangtalan emberi fogaskerekek mélyén a pihenő Alkotó nem hallat magáról.
Lehetne ennek a bejegyzésnek a címe akár: Sekélyességtár, avagy a fészbúk "inspiráló" hatásai. Az érdemes Brutális Rozsomák blogon már kifejtettem nézeteimet az ennek a terminus technicusnak a vonzáskörébe tartozó gondolati és gondolatkifejezési hullámokról.

Ebbe az ördögi körbe tehát, aki leragadt valahol a zsiwiw meg a rajvip tájékán a közösségi oldalak fejlődésében, a napinemszar.com, a lájk.net és hasonlókra érvényes generikus normák:
1. A "hogy" kötőszó renitens h-nak rövidítése, a vele kapcsolatos mellérendelő (következtető vagy magyarázó) tagmondat végéről az írásjel lehagyása (ez a problémakör szorosan összefügg a "mert" és a "hogy" menetrendszerű felcserélésével)
2. A közérthetőség érdekében a kifejezni kívánt dolog mennél primitívebb módon történő megfogalmazása saját értelmezhetőségének a rovására megy.
3. Az 1. pont alatt vázolt syntax error inverze, mikor minden. szó. után, valamilyen: írásjelet, teszünk... ki.
4. A végtelen képmutatás, melytől a jobbfajta lélek hátán a borsódzás epileptikus remegéssé invesztálódik: "én nem nézek való világot, meg x-faktort, meg a megasztár sem érdekel", ehhez képest olyan zenét hallgat, amit először az x-faktorban hallott, a való világ "szereplőinek" ""idézeteit"" citálja, legjobb esetben pedig közvetlenül a "nem érdekel az x-faktor" mellett a Tevékenységek adatlap-résznél a "Horvát Béla (x-faktor) rajongói klub" is szerepel.
5. A látszólagos érettségre törekvés, mely egyébként, jóhiszemmel élve, feltehetően nem értett poénok és "anekdoták" lájkolásában nyilvánul meg.

Mi marad akkor, ha már a nyálcsorgató tinédzseridézetek (amiknek egyébként már matuzsálemi szakálla van nagyon sok esetben) ellen az egyetlen létező válasz csak egy nyálcsorgató másik idézet lehet?
a) a trollkodás, mely népdivat és frissíti a lelket.
b) a "nem érdekel", mely önámítás.
c) elfordulni és ha kérdezik, rosszul emlékezni.
d) Azért jól esik, hogy valakinek az adatlapja tele van nyomva ezekkel a hétköznapi csodákkal, és saját magát jellemzi









Néha rosszul esik ez a menthetetlen alámerülés a szennybe- érdekes módon a derék "modern művészet és irodalom" csak a lovat adja alájuk, ezzel párhuzamosan az igazán jól összerakott, és az ehhez méltó műgonddal lefordított szó szerinti és műfaji értelemben is vett fantasztikus könyvek az elhanyagoltság fertőjébe süppednek.

2011 bestsellerei:

10. Kiszel Donatella: h mentette meg, egy tinilány a világot
9. Pubertás Antonella: Joe Jonas és a misztikus gang-bang melegpornófilm
8. Baló György: Az örök szépség titka
7. én annyira örülnék neki, ha megfoghatnám a kezét h addig is érezzem a szíve lüktetését és pislogás nélkül merednék rá h minden pillanatba láthassam- 45 közhely, 45 tévhit antológiája tiniknek
6. Frei Tamás: Ultramodern szuperrealista bizniszmen-amerikai bestsellerutánzat magyar közönségigényre szabott elnagyolt műszarregény
5.  Ablak-zsiráf: bevezetés a public animal porn-ba
4. Népi magyar író: Kösörnyéz már a tehéntortya
3. Felvilágosult szingli anyuka, akiről még a büdös életben nem hallottunk, de a könyvborítón ott virít a dohánytól sárga fogú MILF pofája: Hogyan kell élni úgy, hogy jó legyen (szerintem)
2. Amerikai szerző: tök átlagos mocskos amerikai sikersztori tőzsdézőkkel, kurvákkal és lehetőleg egy kormányzóval, hogy legyen is benne valami hangzatos, és Kelet-Európában vegyék, mint a cukrot
1. A Magyar Köztársaság Alkotmánya