2010. december 18., szombat

komment

kommenteld oda a lelked egy száraz papírra,
mint kinek nincs más dolga, s ellesi,
mint esik a fehér váz a hajnalpírra.

maszatold szét a tintát ujjal s kézzel,
kapard körömmel, vakard fogakkal,
szállj szembe az egésszel és a naggyal.

kommenteld oda a lelked egy gombolyagra,
hogy ki a lépcsőn legurítja, tudja:
nincs egyedül, s nem könnyebb neki.

2010. december 12., vasárnap

Keresztszem

gerincrevágott sárm a dűlő porában. téli fagy.
vodkaszag dől ki az ól ajtaján. odabent még visongnak
állatok, emberek... talán.
mellre vont bűzölgő rongy, egykor ruha,
ma már még árnyéknak sem volna jó.
vár a puha árnyékszék, az ölelő örök alkotó.

kiszívott nyakkal végzi úgyis majd e mind
alpári nyelvű kalmárkirály
billenő tollpihék szálló angyalszárnya
mennyei erőszakot kíván
kiszívott éllel végzi mind a penge,
mintha csak körbe lenne kenve
és tekerve szögesdrótok közé,
kötél hurkolódik az áll alá úgy

és vörhenybe kúszó csőrrel fel lesz csippentve,
fel lesz szedve, útszéli parázna,
pedig csak egy jót fürödni szeretne,
és éjjel-nappal habos vízben ázna.