2010. május 18., kedd

Übermensch a gyakorlatban

Egyfajta arrogáns-elvonatkoztatott, a reálison mindig visszaütköző (IMÓ) kép lebeg előttetek, ahogy a verssorokat olvassátok. De valahogy mégsem. Azt hiszem, már írtam erről.
Nagyon sok jóféle elmélet lát napvilágot az utóbbi néhány hétben az általam látogatott blogokon. Többek között azzal kapcsolatban, hogy miért krva buták az egyetemisták, vagy miért nem tudnak az emók helyesen írni. Talán az árvizek indítják meg ezeket a sorokat, talán utolsó, végső szakaszába lépett a Föld történelme.

Talán eljött a ragnarök.

Az én elméletem, mely itt és most születik, egoisztikus módon, rólam szól.
Nem hinném, hogy az übermensch-elmélet működik, a hangzatos címet csak azért adtam, hogy felkeltse az olvasóközönség figyelmét. Én a magam részéről tükörnek tartom ezt az egészet. Az én saját én-tükrömnek. Andrew J. McCory perverz-beteges, mégis fantasztikus világának. (Ma olvashattam bele készülő regényébe.) Weird? Igen. Ficition? Igen. Szociális? Igen. Radikális? Igen, de másképp.
Igyatok töményet.