2009. október 25., vasárnap

Verselemzés III.

Ma Ady Endre A magyar Ugaron c. versét fogjuk elemezni, sorról sorra.
Edit.: csak hogy lássa a nép, ilyet is tudok, esküszöm, ez az utolsó.

Elvadult tájon gázolok:
A költő elvadult tájon gázol. Ez a vershelyzet.
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ahol a  föld ősi és műveletlen. A műveletlenség adja a vers koncepcióját.
Ezt a vad mezőt ismerem,
A költő ismeri ezt az állapotot (ami nem egyenlő azzal, hogy ő is műveletlen, de ezt mi tudjuk).
Ez a magyar Ugar. 
Ez a magyar Ugar, nincs apelláta.

Lehajlok a szent humusig:
Egyfelől életszerűséget, másfelől bizonyos fokú hazaszeretet fejez ki. Ismerős a filmekből az a jelenet, amikor a hajótörött megcsókolja a földet?
E szűzi földön valami rág.
Íme, a szimbolizmus. Egy befejezetlen sejtés, egy homályos akármi. Ha a filmeknél tartunk, ez körülbelül a szurokfekete homályból előtörő vadkan-farkasember-ufó-homokos párja.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
A költő megszólítja az aljnövényzetet, másfelől az ország kulturális életét a kezükben tartó, ún. akadémisták felé irányzott kritikai célokra mutat rá ebben a verssorban. A növényekhez beszélés devianciát fejez ki, amelyre, mint tudjuk, Ady igen hajlamos volt.
Hát nincsen itt virág? 
Költői kérdés. Nincs. Virágmotívum azonban még lesz.

Vad indák gyűrűznek körül,
A vad indák az égig nyúló giz-gazok által uszított, jóval radikálisabb csoportok asszociációi.
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Párhuzamba állítható a szűzi földön rágó akármivel, ám nem annak a konkrét befejezése. Ady céljának tartotta e alapvető koncepció felderítését, mely a költészetet azzá formálta, ami.
Régmult virágok illata
Ez tulajdonképpen a régi idők iránti vonzódás, ami ellen a saját különbözőségével igyekezett harcolni. Ez az a verssor, ahol a táj fenyegetőből konkrétan támadó viselkedésre vált.
Bódít szerelmesen. 
A költőt először elbódítják, majd a következő versszakban fizikai valójában el is pusztítják ellenfelei.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed

Ezúttal összeillőb volt egy gondolati-tartalmi egységet vizsgálni formai egység (verssor) helyett. Itt végül a táj győzedelmeskedik, a költői öntudat elalszik, kihuny.
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

A költő lelke azonban kiszabadul, és talán sejtvén a jövőben következőket, csak nevet azokon, akik őt elítélték. Ebben az utolsó versszakban látszik talán leginkább, mennyire megfejthetetlen és mindenki számára egyéni a vers maga.

UPDATE 2012. 01. 23.

Kedves anon és barátai!

Csak nemrég vettem észre, hogy létezik ilyen is, ahol az efféléket megjelenítik. Hálás köszönet a jó pontokért.
Ha bárkinek is segítségére van a dolog, használjátok fel nyugodtan, de fontos, hogy ez főként az én saját véleményem tükrözi.
Ragadjátok meg az alkalmat, és kössetek bele nyugodtan.

Yours truly,
az Alkotó

6 megjegyzés:

  1. Uram Isten, hogy lehetett ennyi szimbólummal írni? Ember legyen a talpán, aki érti Ady verseit.
    Gratulálok az elemzéshez

    VálaszTörlés
  2. Nem a feladó hibája, ha a címzett máshol lakik. Érettségihez ne ilyen elemzést keress.

    VálaszTörlés
  3. Ezt nemtudom jó e álltalános iskolába de irok valamit belőle

    VálaszTörlés
  4. Ady szimbolista kötő volt xd :D:D:D

    VálaszTörlés
  5. köszönöm a segítséget! (:

    VálaszTörlés