2009. október 25., vasárnap

Viva la Capitalism.

A gondolat tömegcikk
És eladják kilóra a húsunk
Sorra hullani
A betegség is tömegcikk
A gondolat piaci érték
Okosak már felmérték

És eladják kilóra húsunk
És a belevésett gondolatokat
És csak a szív marad
Mert nem tudnak kezdeni vele mit

Verselemzés III.

Ma Ady Endre A magyar Ugaron c. versét fogjuk elemezni, sorról sorra.
Edit.: csak hogy lássa a nép, ilyet is tudok, esküszöm, ez az utolsó.

Elvadult tájon gázolok:
A költő elvadult tájon gázol. Ez a vershelyzet.
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ahol a  föld ősi és műveletlen. A műveletlenség adja a vers koncepcióját.
Ezt a vad mezőt ismerem,
A költő ismeri ezt az állapotot (ami nem egyenlő azzal, hogy ő is műveletlen, de ezt mi tudjuk).
Ez a magyar Ugar. 
Ez a magyar Ugar, nincs apelláta.

Lehajlok a szent humusig:
Egyfelől életszerűséget, másfelől bizonyos fokú hazaszeretet fejez ki. Ismerős a filmekből az a jelenet, amikor a hajótörött megcsókolja a földet?
E szűzi földön valami rág.
Íme, a szimbolizmus. Egy befejezetlen sejtés, egy homályos akármi. Ha a filmeknél tartunk, ez körülbelül a szurokfekete homályból előtörő vadkan-farkasember-ufó-homokos párja.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
A költő megszólítja az aljnövényzetet, másfelől az ország kulturális életét a kezükben tartó, ún. akadémisták felé irányzott kritikai célokra mutat rá ebben a verssorban. A növényekhez beszélés devianciát fejez ki, amelyre, mint tudjuk, Ady igen hajlamos volt.
Hát nincsen itt virág? 
Költői kérdés. Nincs. Virágmotívum azonban még lesz.

Vad indák gyűrűznek körül,
A vad indák az égig nyúló giz-gazok által uszított, jóval radikálisabb csoportok asszociációi.
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Párhuzamba állítható a szűzi földön rágó akármivel, ám nem annak a konkrét befejezése. Ady céljának tartotta e alapvető koncepció felderítését, mely a költészetet azzá formálta, ami.
Régmult virágok illata
Ez tulajdonképpen a régi idők iránti vonzódás, ami ellen a saját különbözőségével igyekezett harcolni. Ez az a verssor, ahol a táj fenyegetőből konkrétan támadó viselkedésre vált.
Bódít szerelmesen. 
A költőt először elbódítják, majd a következő versszakban fizikai valójában el is pusztítják ellenfelei.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed

Ezúttal összeillőb volt egy gondolati-tartalmi egységet vizsgálni formai egység (verssor) helyett. Itt végül a táj győzedelmeskedik, a költői öntudat elalszik, kihuny.
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

A költő lelke azonban kiszabadul, és talán sejtvén a jövőben következőket, csak nevet azokon, akik őt elítélték. Ebben az utolsó versszakban látszik talán leginkább, mennyire megfejthetetlen és mindenki számára egyéni a vers maga.

UPDATE 2012. 01. 23.

Kedves anon és barátai!

Csak nemrég vettem észre, hogy létezik ilyen is, ahol az efféléket megjelenítik. Hálás köszönet a jó pontokért.
Ha bárkinek is segítségére van a dolog, használjátok fel nyugodtan, de fontos, hogy ez főként az én saját véleményem tükrözi.
Ragadjátok meg az alkalmat, és kössetek bele nyugodtan.

Yours truly,
az Alkotó

Ismerős történet 3.

-Szóval, most mit is kéne csinálnunk?- fordultam csapattársaimhoz, pontosabban társamhoz… tanácstalanul. Annyit tudtunk, hogy Pesten van, meg annyit, hogy teljesen átlagos kinézetű illetőről van szó.
-Én sem tudom- vonta meg a vállát ő.- Ketten vagyunk majdnem kétmillió emberre. Az esély rá, hogy megtaláljuk, pont a kétszerese annak, hogy ő talál meg minket.
Ekkor a mögöttünk elterülő bérház sarka mögül pisztolylövések sorozata hallatszott.
-Vagyis kevesebb, mint a semmi- bólintottam, és mindketten lélekszakadva rohanni kezdtünk a hangok irányába. Már tárcsáztam is a Bajcsi csemege főnökének a telefonszámát tré kóreai mobilomon.- Halló? Don Don? Azt hiszem, megvan az emberünk.
Éppen időben értünk oda, hogy elsétálni lássunk egy teljesen átlagos kinézetű, átlagos öltözéket viselő férfit, egy kibaszott nagy kéziágyúval.
-Megállni- lihegtem.- Itt egy telefon… szükség van magára.
A Rajminátor felpillantott. Megnézte a telefont. Egy darab rongyot tett a szája elé, és elváltoztatott hangon szólt bele.
-Halló?- majd egy sor hallgatás következett.- Oké- mondta, majd letette.- Nézzétek, srácok, azt mégsem mondhatjátok a sulis kampányotokon, hogy a Rajminátor, a legálisan illegális szponzorolt titeket. Másrészt, amint látjátok, hatalmas stressz nehezedik rám, és Miskolc-puruttyacity régen nem az én területem már. Így hát egy átmeneti megoldást javaslok.
Azóta a Bajcsi csemege ajtaján a következő (egyáltalán nem eredeti) felirat díszeleg:

„Kettőnél több kisebbségi belépését automatikusan rablótámadásnak tekintjük.”

A Rajminátor naplója, 2009. szeptember 27.
Ma úgy fejeztem be a munkát, hogy tudtam, Miskolcon rengeteg ember egy fokkal boldogabban hajtja álomra a fejét.
Hosszú évek óta először mosolyogtam elalvás előtt, titkos búvóhelyemen.


(Vége)

2009. október 20., kedd

Esküvő vérbaj idején

(in memo Ady Endre)
A világot csapdossák, mint a kelmét.
Soha-volt történések gyűrött ráncain
Hebeg az Emlék. Savmarta ujjait
Elméd köré fogja, és ránt egyet láncain…

És halk dalt súg a mélyülő esti szélbe,
Ahogyan hamvas arcainkba csikar
Megrágott és felkérődzött hatalmaival
Fegyverek csillogó, díszes éle.

„Egyenruhámban összetört egy világ
És törtében virágcserepeket sodort
És örök alkony ködkelésébe néztem
Állott koponyák lékelésébe

Úgy árad dögszagod, mint barlangba fény
Esküvőt és nászt ülnek ma itt
A régi hit peremén, és nincs remény
Hogy felfedd a józanság nyomait

Vitázz, világ és tűnj a múltban el,
Esküvőt ülnek vérbaj idején,
És amint skarlát lánggal lobog a fény,
Vályog-szívűnk fellegi útra kel.

Úgy árad dögszagod, mint álmomba zsarátnok,
Úgy éget lentről, belül valami
Rég elfeledett, kéregbe rótt átok
És elfojtott magányom kíván ordítani

Esküvő vérbaj idején
Esküvő vérbaj idején
Tekergő belű tűzkígyók leheletén
Támolyogni és rivallani:
Esküvő vérbaj idején”

Egy kis ráadás. Szóval láttam end hallottam azt a nagyon aranyos emó-lájk csajt a csillag születik válogatásán hétvégén, és valami isteni tehetsége van hörgés és üvöltözés terén. Ha létezik szerelem első látásra, hát ez az. A vers "betétdalát" úgy ötlöttem ki, hogy az ő hangjára próbáltam írni egy dalszöveget... Ha véletlenül idetévednél, pl. a guglin keresel magadról cikkeket és rábukkansz erre, nagyon kérlek, hogy imél mí.

2009. október 14., szerda

IT

Vidám mosolyodra emlékezek
-Gépelt betűimen az ékezet-,
És látom magam előtt
derekad kecses ívét

Ha akarod, én átírom az IP-d

Mert elfeledni téged nem lehet,
Inkább beállítom a rootered,
És netkábel-szerelmünk hálójában

Szörfözgetünk; vagy már kalózkodunk?
Úgy elmosódnak a határok
Mint vibráló LCD-monitor, 
Fluoreszkál aranyszemed

Kezembe veszem az egered,
És sovány vigasz múló chatelésünk
Buszrendszerünk már nincs tovább,
S lelkünkben, mint biztosíték, kiégünk.

2009. október 12., hétfő

Nó mór frissítés

Bury yous
Beaten body
Broken ruins
Of a life unfinished
Broken tears
On the highway of my
Imagination

2009. október 5., hétfő

Mert nem írni

Mert nem írni nem jó.
Mert nem írni jó, de nem úgy.
Mert tudni jó, hogy tudsz,
Valahogy máshogy tudni ugyanazt,
Valahogy fáradtan, körülzajongva,
Körülhalmozva ezernyi út porától.
De nincs de. Nincs sovány akarat,
Nincs sovány étek, lenyelve
Árnyékban, kihűlt, ázott pad alatt,
Mert írni nem jó.
Mert írni jó.

Mikellnekünk

Magyar népem, magyar hazám,
Nekünk egy High School Buzi-kell!