2009. december 27., vasárnap

Kora hajnali

A hajnal megint késik.
Csak egy újabb halandó hajnal.
Bolygónk körül
Égi por köröz,
És felhőágy.

Magára rántja paplanját a hajléktalan.
Csak egy újabb halandó hajnalba
Üvölt bele egy üres szél.

Az Űr peremén továbbutazik bolygónk.
a a a a a a a a a  a a a a a

2009. december 25., péntek

Mert a karácsony...

Sok kívánság hangzott el az elmúlt év december 24-e óta. Ebből sok teljesült, sok pedig kívánság maradt, amint az a dolgok rendje.
De megkapni nem mindig lehet, nem mindig szabad. Kívánni pedig minden józanul gondolkodó embernek kötelessége.
Épp ezért kívánom, hogy békében, boldogságban és reményben teljenek minden idetévedő emberi lény napjai, nem csak ebben a hátralevő egy hétben az évből, de ez után is mindig, kívánom, hogy lángoljon a szaloncukor és finom legyen a gyertya, a halaknak kívánom, hogy gyorsan pótolják az elpusztult mennyiséget, az alkoholistáknak, hogy ne menjenek detoxba, mert szar, az álmodozóknak, hogy álmodjanak, a cinikusoknak, hogy ébredjenek fel, John Lennonnak, hogy nyugodjon békében, Alexi Laihonak, hogy tanuljon meg énekelni...
Kevés ez a három kívánság. Nagyon kevés.

2009. december 23., szerda

Az én munkám.

Az én karom olyan hosszú,
Egyszerre túrok a sárban, a hólében,
És fésülök csillagokat.
Az én munkám a legkeservesebb,
Örülök, ha az asztalról lekapargathatom a maradékokat,
De ha testem rohad is, és szétfolyik, mint zselé,
A munkám: az enyém. De nem csak a magamé.

Nem vagyok mozgás, és nem vagyok sérült.
És nem egy sörért vagyok büszke a hazámra.
És nem az élet a tanárom.
A munkám: én vagyok az Élet tanára.

2009. december 22., kedd

Az idézetek értékéről

Vannak elkerülhetetlen témák egy ilyen lelkizős-naplózós darkos blogban, mint ez itt, ez a kis szögletem az internet mélységeiben. Most nem ilyen témáról lesz szó.
-Mi tesz egy idézetet jól hangzóvá? Mi teszi azt közhellyé?-
A legtöbben gyakran az első eszükbe jutó, valahol olvasott, frappáns gondolatot "teszik magukévá" és osztják meg azt közösségi portálokon, vagy egy fényképre romasoppolva stb. Ha több van, többet. Ha ellentmondanak egymásnak, még többet.
Azt hiszem, egy kis dedukció azért itt is jellemző. Nem az idézet teszi egyedivé az embert, hanem az ember teszi egyedivé az idézetet.
Amit szintén érdemes figyelelmbe venni, és amiről már korábban beszéltem a modern irodalomtudomány kapcsán, az az, hogy egy idézetnek, mint önálló művészeti alkotásnak, több értelmezési rétege van. És az a legnagyobb kicseszés önmagunkkal, ha valami olyasmit teszünk oda a képünk alá, amit magunk sem értünk.
Az különböztet meg minket a majmoktól, hogy mi mindannyian vizuálisan felismerhetően egyediek vagyunk. De a mentális egyediség ezek szerint nem fajtánk sajátja?
És már el is értünk a kommunizmushoz.

2009. december 18., péntek

Olvadás átokszava zeng.

Mintha kicsit fellendültem volna. Az esés tulajdonképpen lefelé fellendülés, nem igaz?
Kihalt pusztaság a lét.
De van út tovább.
Fagyos tájak, hegyek, mostohák
között olvadás átokszava zeng.
Létráról harangoznának.
és a fokok között lánccal odakötözve
Prométheusz egy keselyű beleit tépi
Fekete szirmú árvácska hajt a tövébe lent
míg olvadás átokszava zeng
Hiúság szózata lanton.
likőrök vadasan.
És önzetlen állatok korbácsaiban
Lándzsával átdöfött fagyott testeken

Hosszú éj után újra megcsillan a napfény.
Olvadás átokszava zeng.

2009. december 16., szerda

belsőségek.

Két fekete alak a fehérségben.
Csak én és te és te és én.
Két fekete alak a fehérségben.
Két magányosság ölelkezik össze,
Egymásra villan két nem-mosoly.

Kihuny egy lámpa.
Két fekete alak a sötétségben,
Csak ketten vagyunk,
És hó lepi be lábnyomunk
Azt is elmossa az eső és a szél.

Két fekete alak a fehérségben,
Csak te és én és én és te.
Két fekete alak: csendesek vagyunk.
Nem olvadunk bele a fehérségbe.
Kihuny egy lámpa és álmodunk.
Kihuny a sötétben egy nem- mosoly.

Csak mi ketten: két zuhanás,
Két esés, két pár nem-kar fonódik egybe.
Valahol kihuny egy lámpa. Talán bennünk.
Belemosódunk a végtelenbe.
Csak én és én és te és te.

Isteni színjáték

-Az. Színjáték az egész- vonta meg a vállát Albert Einstein.- Amit a nagy Rendező belénk vert a legelejétől, hogy hogyan szívjuk ki anyánkból a tejet, hogyan beszéljünk, mind-mind az emberek álságos, páváskodó színjátéka.
És ahogyan leesett a hó, mintha minden megtisztult volna. Csak egyetlen aprócska, fehér kis elemmel kezdődött, aztán jött a második, a harmadik, és így tovább.
Fehér lett minden, mint amilyen fehér ravatalán a szűz halott, és hirtelen feledni látszódott minden gond és bú és baj. Csendesen felhajtottam még egy adag kommersz pálinkát.

A hó is csak színjáték. Alatta ugyanúgy ott rejlik a mocsok.
És gondolom, mindenki tudja, mi lesz a hóból, ha elolvad?

2009. december 2., szerda

Törpengés...

Most republic: a csend beszél tovább.
És hallgatok és hallgatok.
És nincs mit kimondjak,
Úgy elfáradtak a gondolatok.
Most hallgatok és hallgatok,
És a töprengés szívében
Elalkonyulok, szélvédőn a por.
Úgy éget az élet, lenyelni nem merem.
Bőrödön átkéklik vérerem,
És véredényembe átömlesztem
Múló vágyaink szupermarketét.
És nem marad más, csak a csönd és sötét.
Most hallgatok és hallgatok,
Láthatatlan ragasztószalaggal
Letépett bőrű ajkaim tövén
Még nem kel a másnapos hajnal.

Most már ideje lenne szólni,
Távolokat bebarangolni,
De nincs útirány,
És nincs fény az alagút végén.

A húrokat fel kéne hangolni,
Most már ideje lenne szólni,
Élesztőtől dagad a harag,
De a kulcson tekerni nincs elég fény.

Most hallgatok és hallgatok.
Gondolataimnak szavakat
Apró szájaikba táplálékként nem más: én adok.
De én megint csak hallgatok.

Andrew J. McCory külön kérésére link: A világ legbrutálisabb szendvicse

2009. november 22., vasárnap

A sötétség után pedig leend a fény, és az Úr álla az földbe csapódék vala.

Kicsit nem volt netem, úgyhogy ezért volt most mosolyszünet, és ennek semmi köze a náczivadászoktól való eszeveszett menekvésemhez Délkelet-Szomáliába.
Magánjellegű problémáim jelenleg kissé jobban lefoglalnak annál, mint hogy a társadalom és a világ bajai érdekelni tudjanak. De hát ezért vagyunk mi emberek, nem igaz?

2009. november 8., vasárnap

101 kiskutya



Ezt a műalkotást én készítettem, a Windóz Ikszpé integrált képkészítő programjával alkottam. Holnap talán elküldöm a naczivadasz.comnak is, hogy szembenézhessen az Elhatárolódó  Hóddal. Enjoy.

2009. november 4., szerda

Különvélemény


Tárgyaltunk már akademizmusról, fanatizmusról, szerelemről, életértelméről. Most csak ketten ülünk itt: én, és az árnyékom, előttem egy csendes kávéházi asztal...
A pénz nem boldogít, mégis sokat szeretnénk belőle. A töprengés nem vidít fel, csak elhomályosítja a tényeket.
Hangulatom, mint az időjárás: borongós, hideg, változékony. De én szokás szerint leszarom. Fent pedig az emberiség legújabb ellensége látható.

2009. október 25., vasárnap

Viva la Capitalism.

A gondolat tömegcikk
És eladják kilóra a húsunk
Sorra hullani
A betegség is tömegcikk
A gondolat piaci érték
Okosak már felmérték

És eladják kilóra húsunk
És a belevésett gondolatokat
És csak a szív marad
Mert nem tudnak kezdeni vele mit

Verselemzés III.

Ma Ady Endre A magyar Ugaron c. versét fogjuk elemezni, sorról sorra.
Edit.: csak hogy lássa a nép, ilyet is tudok, esküszöm, ez az utolsó.

Elvadult tájon gázolok:
A költő elvadult tájon gázol. Ez a vershelyzet.
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ahol a  föld ősi és műveletlen. A műveletlenség adja a vers koncepcióját.
Ezt a vad mezőt ismerem,
A költő ismeri ezt az állapotot (ami nem egyenlő azzal, hogy ő is műveletlen, de ezt mi tudjuk).
Ez a magyar Ugar. 
Ez a magyar Ugar, nincs apelláta.

Lehajlok a szent humusig:
Egyfelől életszerűséget, másfelől bizonyos fokú hazaszeretet fejez ki. Ismerős a filmekből az a jelenet, amikor a hajótörött megcsókolja a földet?
E szűzi földön valami rág.
Íme, a szimbolizmus. Egy befejezetlen sejtés, egy homályos akármi. Ha a filmeknél tartunk, ez körülbelül a szurokfekete homályból előtörő vadkan-farkasember-ufó-homokos párja.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
A költő megszólítja az aljnövényzetet, másfelől az ország kulturális életét a kezükben tartó, ún. akadémisták felé irányzott kritikai célokra mutat rá ebben a verssorban. A növényekhez beszélés devianciát fejez ki, amelyre, mint tudjuk, Ady igen hajlamos volt.
Hát nincsen itt virág? 
Költői kérdés. Nincs. Virágmotívum azonban még lesz.

Vad indák gyűrűznek körül,
A vad indák az égig nyúló giz-gazok által uszított, jóval radikálisabb csoportok asszociációi.
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Párhuzamba állítható a szűzi földön rágó akármivel, ám nem annak a konkrét befejezése. Ady céljának tartotta e alapvető koncepció felderítését, mely a költészetet azzá formálta, ami.
Régmult virágok illata
Ez tulajdonképpen a régi idők iránti vonzódás, ami ellen a saját különbözőségével igyekezett harcolni. Ez az a verssor, ahol a táj fenyegetőből konkrétan támadó viselkedésre vált.
Bódít szerelmesen. 
A költőt először elbódítják, majd a következő versszakban fizikai valójában el is pusztítják ellenfelei.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed

Ezúttal összeillőb volt egy gondolati-tartalmi egységet vizsgálni formai egység (verssor) helyett. Itt végül a táj győzedelmeskedik, a költői öntudat elalszik, kihuny.
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

A költő lelke azonban kiszabadul, és talán sejtvén a jövőben következőket, csak nevet azokon, akik őt elítélték. Ebben az utolsó versszakban látszik talán leginkább, mennyire megfejthetetlen és mindenki számára egyéni a vers maga.

UPDATE 2012. 01. 23.

Kedves anon és barátai!

Csak nemrég vettem észre, hogy létezik ilyen is, ahol az efféléket megjelenítik. Hálás köszönet a jó pontokért.
Ha bárkinek is segítségére van a dolog, használjátok fel nyugodtan, de fontos, hogy ez főként az én saját véleményem tükrözi.
Ragadjátok meg az alkalmat, és kössetek bele nyugodtan.

Yours truly,
az Alkotó

Ismerős történet 3.

-Szóval, most mit is kéne csinálnunk?- fordultam csapattársaimhoz, pontosabban társamhoz… tanácstalanul. Annyit tudtunk, hogy Pesten van, meg annyit, hogy teljesen átlagos kinézetű illetőről van szó.
-Én sem tudom- vonta meg a vállát ő.- Ketten vagyunk majdnem kétmillió emberre. Az esély rá, hogy megtaláljuk, pont a kétszerese annak, hogy ő talál meg minket.
Ekkor a mögöttünk elterülő bérház sarka mögül pisztolylövések sorozata hallatszott.
-Vagyis kevesebb, mint a semmi- bólintottam, és mindketten lélekszakadva rohanni kezdtünk a hangok irányába. Már tárcsáztam is a Bajcsi csemege főnökének a telefonszámát tré kóreai mobilomon.- Halló? Don Don? Azt hiszem, megvan az emberünk.
Éppen időben értünk oda, hogy elsétálni lássunk egy teljesen átlagos kinézetű, átlagos öltözéket viselő férfit, egy kibaszott nagy kéziágyúval.
-Megállni- lihegtem.- Itt egy telefon… szükség van magára.
A Rajminátor felpillantott. Megnézte a telefont. Egy darab rongyot tett a szája elé, és elváltoztatott hangon szólt bele.
-Halló?- majd egy sor hallgatás következett.- Oké- mondta, majd letette.- Nézzétek, srácok, azt mégsem mondhatjátok a sulis kampányotokon, hogy a Rajminátor, a legálisan illegális szponzorolt titeket. Másrészt, amint látjátok, hatalmas stressz nehezedik rám, és Miskolc-puruttyacity régen nem az én területem már. Így hát egy átmeneti megoldást javaslok.
Azóta a Bajcsi csemege ajtaján a következő (egyáltalán nem eredeti) felirat díszeleg:

„Kettőnél több kisebbségi belépését automatikusan rablótámadásnak tekintjük.”

A Rajminátor naplója, 2009. szeptember 27.
Ma úgy fejeztem be a munkát, hogy tudtam, Miskolcon rengeteg ember egy fokkal boldogabban hajtja álomra a fejét.
Hosszú évek óta először mosolyogtam elalvás előtt, titkos búvóhelyemen.


(Vége)

2009. október 20., kedd

Esküvő vérbaj idején

(in memo Ady Endre)
A világot csapdossák, mint a kelmét.
Soha-volt történések gyűrött ráncain
Hebeg az Emlék. Savmarta ujjait
Elméd köré fogja, és ránt egyet láncain…

És halk dalt súg a mélyülő esti szélbe,
Ahogyan hamvas arcainkba csikar
Megrágott és felkérődzött hatalmaival
Fegyverek csillogó, díszes éle.

„Egyenruhámban összetört egy világ
És törtében virágcserepeket sodort
És örök alkony ködkelésébe néztem
Állott koponyák lékelésébe

Úgy árad dögszagod, mint barlangba fény
Esküvőt és nászt ülnek ma itt
A régi hit peremén, és nincs remény
Hogy felfedd a józanság nyomait

Vitázz, világ és tűnj a múltban el,
Esküvőt ülnek vérbaj idején,
És amint skarlát lánggal lobog a fény,
Vályog-szívűnk fellegi útra kel.

Úgy árad dögszagod, mint álmomba zsarátnok,
Úgy éget lentről, belül valami
Rég elfeledett, kéregbe rótt átok
És elfojtott magányom kíván ordítani

Esküvő vérbaj idején
Esküvő vérbaj idején
Tekergő belű tűzkígyók leheletén
Támolyogni és rivallani:
Esküvő vérbaj idején”

Egy kis ráadás. Szóval láttam end hallottam azt a nagyon aranyos emó-lájk csajt a csillag születik válogatásán hétvégén, és valami isteni tehetsége van hörgés és üvöltözés terén. Ha létezik szerelem első látásra, hát ez az. A vers "betétdalát" úgy ötlöttem ki, hogy az ő hangjára próbáltam írni egy dalszöveget... Ha véletlenül idetévednél, pl. a guglin keresel magadról cikkeket és rábukkansz erre, nagyon kérlek, hogy imél mí.

2009. október 14., szerda

IT

Vidám mosolyodra emlékezek
-Gépelt betűimen az ékezet-,
És látom magam előtt
derekad kecses ívét

Ha akarod, én átírom az IP-d

Mert elfeledni téged nem lehet,
Inkább beállítom a rootered,
És netkábel-szerelmünk hálójában

Szörfözgetünk; vagy már kalózkodunk?
Úgy elmosódnak a határok
Mint vibráló LCD-monitor, 
Fluoreszkál aranyszemed

Kezembe veszem az egered,
És sovány vigasz múló chatelésünk
Buszrendszerünk már nincs tovább,
S lelkünkben, mint biztosíték, kiégünk.

2009. október 12., hétfő

Nó mór frissítés

Bury yous
Beaten body
Broken ruins
Of a life unfinished
Broken tears
On the highway of my
Imagination

2009. október 5., hétfő

Mert nem írni

Mert nem írni nem jó.
Mert nem írni jó, de nem úgy.
Mert tudni jó, hogy tudsz,
Valahogy máshogy tudni ugyanazt,
Valahogy fáradtan, körülzajongva,
Körülhalmozva ezernyi út porától.
De nincs de. Nincs sovány akarat,
Nincs sovány étek, lenyelve
Árnyékban, kihűlt, ázott pad alatt,
Mert írni nem jó.
Mert írni jó.

Mikellnekünk

Magyar népem, magyar hazám,
Nekünk egy High School Buzi-kell!

2009. szeptember 28., hétfő

Ismerős történet 2.

-Ahogy azt nyilván megérthetitek- kezdett bele hosszú és unalmas monológjába a Bajcsi főnöke, don Don-, az ilyesmi nem ingyen van. mivel pénzszűkében vagytok, s a kampányotok is befuccsolni látszik, így hát anyagiakat gonosz, alávaló dolog lenne kérni tőletek. Ehelyett én egy kis szívesség teljesítését kérem.
-Mi lenne az?- vonta fel jobb szemöldökét haja vonaláig Máté.
-Hozzátok el nekem a Rajminátort.
-A Rajminátort?- kérdeztem álmélkodva.
-Azt- felelte a bossz.- Tudjátok, egy ideje megszaporodtak errefelé az atrocitások. És aki segíthet rajtunk, az nem más, mint a Rajminátor.

A Rajminátor naplója, 2009. szeptember 8.
2009 februárjára a magyar kormány belátta, hogy cigánybűnözés igenis létezik. És a legnagyobb baj az volt, hogy egyszer már kimondták, hogy nincs: épp ezért a titkos belátás titkos intézkedéseket hívott életre.
Felhatalmaztak az egész ország területén négy embert, hogy ha kell, alkotmányellenes módon eljárva számolják fel az útjukba kerülő bűnözést, legyen szó helyszínként tömegközlekedési járműről, utcáról, kórházról. Persze nem csak a romák ellen járhattak el így, de fő céljukként ezt jelölték ki nekik.
Egy számkóddal lezárt irattárcában a négy ügynök egy-egy szupertitkos igazolást hordozott, melyet a Parlament legfelsőbb vezetése állított ki, és amely felhatalmazta őket bármire, amennyiben azt a bármit szükségesnek látják.
És ha elbuknak? Akkor még mindig csak négy ember vész oda, és nem egy ország.
Három nyíregyházi tolvajcigány ma, a 2-es villamos végállomásánál. Kivégzési mód: tarkólövés.

2009. szeptember 21., hétfő

Verselemzés II. (kicsit másképp)

A mai irodalomtudomány nagy részét átértékeli a posztmodernség sokfélesége, sőt sokneműsége. Ez a sokneműség viszont széles skálákhoz, változatossághoz vezet. Épp ezért az irodalomtudomány, mint a bölcsésztudomány egyik ágazata szerepét veszti, és a korábbi, a posztmodern filozófiához hasonló kollektív szerepe megváltozik: fő feladata az irodalmi irányelvek felkutatása és felállítása lesz.
Az ember alapvetően közösségi lény, és ennél a tételnél kapcsolódunk be tényleg a verselemzés, mind irodalomtudományi ágazat változtatásának szükségességéért vívott küzdelembe. Ugyanis a költő (akármelyik költő) elsősorban közösségi lény, és talán csak másodsorban ember. Legyen akármilyen befelé forduló, legyen akármilyen zárkózott, legfőbb célja az ismertetés, az információk közösségbe történő beáramoltatása. Erre a célra érzelmi alapokból, tudományos és nem tudományos impressziókból merít ihletet. Ezen belül nyilván megtalálhatóak egyedi jellemvonásai, stílusa, mert közösségi lényként és emberként egyaránt fontos egyedisége.
Ebből az egyediségre fakadó igényből születik az extravaganciára, profetizmusra hajló különcködés, illetve az olyan alternatív irányzatok használata, melyek a keresztény-katolikus morális rendszer összeomlásával jelentek meg. Kevés olyan tudományág van, mely képes újraértékelni magát, és ennek függvényében belső változtatást végrehajtani, pedig szükség lenne rá. Az irodalomtudománynak a morális iránymutatás megszűnésével saját magának kellene irányokat szabnia, azonban erre a mai napig nem volt példa.
E bevezetés után néhány szót konkrétan a verselemzésről. A mai költők, vagy akár a 20. század posztmodern szakaszában alkotó sokféle magyar és külföldi költők műveit lehetetlen úgy elemezni, mint egy Petőfit vagy Arany Jánost. Ami azonban észrevehető és szembetűnő, az az, hogy a költők többsége elhatárolódik elemzőik megállapításairól. Így aztán kialakult az irodalom, mint művészet egyik vitatott célja, amit talán Ady Endrétől számíthatunk, és ettől kezdve minden költő tudtán kívül kényszeresen űz: nevezetesen, hogy a műelemzőknek minél több feladatot adjon, és minél több ellentmondást vessen fel.
A művészet zsenialitását mutatja, hogy ezt a célt részlegesen el is érték. Azonban, bár elsőre furcsán hangzik, ha háborúként kezeljük a dolgot, a csatát megnyerték, de a háborút elvesztették, és a műelemzők hadai ugyanabban a szellemben folytatták tovább még Tóth Árpád és Pilinszky verseinek az elemzését is. Abban a morális rendszerben gondolkodtak, mely egy évszázada nem létezett.
Amit nem sikerült figyelembe venniük, hogy a vers és általában a lírai irodalom célja ezt a változást követően teljes mértékben (az alapvető irányelveken kívül) átalakult, s ehhez igazodniuk kellett volna nekik is.
A jövőbeni irodalomtudomány remélhetőleg első tétele:

A vers önmagáról szól.


2009. szeptember 20., vasárnap

Bejelentés

A káosz mélyén rájöttem isteni célomra. Azonban ez azon kevés megengedhető apró, személyes igazságaim közé tartozik, melyek a többi apró igazság által kijelölt utunkat szebbé teszik.
Tegnaptól hívő vagyok.

Ne.

Lefeslett agyamról a fény
Kirugdosott ablakú szerelmek görbületein
Ugráltam, mint tömegnyi őzbak
Betonutak erőszaktételén

Lefeslett agyamról a csont
Hajam korpája hagymájától
Elválasztatott és belehullott
Legmélyeimbe ki, jól.

Ismerős történet 1.

Puruttya Cityre másnapos hajnal ébredt. Feltűrtem éjjeli gatyám szárát, majd beleléptem porcicákból font papucsom legmélyére. Bensőmben még nem áradt szét a fény.
Kopogtattak. Mintha víz csikorgatná sodort ajtók üveglemezét. Ki volt az? Álmosan pislogtam kifelé földszinti vackomból. Fölöttem a specmatos még aludta magát.
-Gyere- suttogta egy hang.- Tudod, a szponzorálás miatt.
Hát persze!- ugrott be. A szponzorálás. A kampány. A tizenkettedik év. Én én vagyok. Mindez ebben a sorrendben.
És mentünk. Százméternyi sötét sikátor választott el minket úticélunktól.
Beléptünk a Bajcsi Csemegébe (Nyitva a hét minden napján!).
-Szeretnénk, ha szponzorálnátok az iskolai kampányunkat. Cserébe népszerűsítenénk a boltot.
-Beszéljetek a főnökkel.
-Olyan is van itten?
-Van. Lent, az alagsorban.
Így hát lementünk. Sötét volt, mint az alagsorban lenni szokott.
Kinyílt előttünk egy ajtó. És bent ült a Főnök.
-Mondjátok, mit akartok, kampányoló végzős puruttyák!- kiáltotta, pontosabban suttogta; csakhogy a hatalmas föld alatti teremben szavai előbb elvesztek a hűs levegő bugyraiban, majd harangkongásként zúdultak ránk minden szegletből.
Megremegni e döntő pillanatban iszonyatos vétek lett volna, én mégis vacogtam.


Folytatás a jövő héten.

2009. szeptember 15., kedd

beszívom

Beszívom tömény lilaságod
Egyszerűt és mást, árnyat és valót
Mint kismadár

Leáldozott

vers!

megtenném, ha tetted
nem beszélem a nyelved
a te ritmusod másabb
nem hallom a hangod
nézem a szemed
rohadt messze vagy

Antiblog

blug

Lovesong

Nincs időm gondolkodni
És nincs erőm

Könyököd egy kéznyújtásnyira

Eltorzultam, köved
Tócsámba dobtad

Nincs erőm szót is szólni
De nincs írni időm

2009. szeptember 5., szombat

Verselemzés

A mai nap a Fostartály által megalkotott Pofánfosott Víziló c. zenemű dalszövegét fogjuk elemezni. Íme, a szöveg:

POFÁNFOSOTT VÍZILÓ!

  Ady Endre modális behatásait tükrözi a versezet (lyrics, hogy angol kifejezéssel éljek) első sora. Rögtön erőteljes képekkel indít, és nem riad vissza attól sem, hogy a szószerkezetekben alpári kifejezéseket alkalmazva tovább fokozza a ritmusosság erejét, ezzel katarzishoz juttatva a hallgatóságot.

U - U - - U -

  Ütemhangsúlyos, időmértéke daktilikus, emelkedő, szimmetrikus sorszerkezetet tükröz. A rímképlet: a. Elmondható, hogy szabadvers műfajban íródott, az ütemhangsúlyosság és az időmérték kompozíciója a FOSOTT VÍZ-re helyezi a hangsúlyt, amiben egy rejtett metafora található meg. A „fosott víz” kifejezés a vers belső, önálló gondolatmagját alkotja, mely egyszerre szakít Ady, a Children of Bodom és a Tankcsapda hagyományaival, és alkot új szórendű káromkodásformát. Erre példa továbbá a Necromedve c. zeneművük kezdő sora, a „Beszartam és behugyoztam”, amely szintén a korábbi renddel való szakítás metaforája, mindazonáltal a korábbi punk és new wave- típusú gondolatmenetektől való elhatárolódás is felfedezhető benne. E mellett a FOSOTT VÍZ- töredékben a szerzők együttesének neve (Fostartály) is fellelhető, mint anagramma. Szimmetriailag a vers középpontja a SOTT szótag, mely értelmezhető S OTT- ként is. A szöveghűség kedvéért íródott vajon egybe a POFÁNFOSOTT VÍZILÓ!, és valójában POFÁNFOS OTT VÍZILÓ lenne a helyes szöveg? Ezzel mondattanilag a teljes vers átértelmeződik.
  Modalitás: a melléknévi igeneves szerkezet a korábban a műfajban alkotó grind-„zeneszerzők” fantáziátlanságát parodizálja ki. Az összetett szó- toldalék nélküli egyszerű szó párosítás a társadalom kontrasztosságát, a magyar emberek mindent semmibe vevő butaságát mutatja. A modális ritmus (melyben szintén felfedezhető a szórenddel megegyező ellentét, itt mint mély hangrend- magas hangrend, mely a szerzők nyelvbeli nyitottságát tükrözi) a melléknévi igenévi alárendelésnek ad egyfajta zenei aláfestést.-
  Összességében elmondható, hogy a Fostartály társszerzői egy nagyon kiváló, versezetileg is lecsiszolt és tökéletesített darabot nyújtottak át közönségüknek, melyre még körülbelül tíz-tizenöt évig emlékezni fognak, aztán meg detox.

2009. augusztus 30., vasárnap

évkezdés-mutáns

Ölj növényt pingvint
Pingvint növényt
Ölj pingvinövény
Növekedvény
Ölj

asd

2009. augusztus 29., szombat

Némi random gondolatok

Az emberiség évi nyáltermelésének 200%-át amatőr költők versei fedezik.

Égni fogtok mind.

2009. augusztus 26., szerda

]a cím sznobság[

Kedves utasaink!
A Magyar Államvasutak előreláthatólag 15 percet késik.
Szíves türelmüket és megértésüket kérjük.

2009. augusztus 20., csütörtök

Nemzeti ünnep

Szomorú a szívem
mit látok megint- a képernyőt nézem,
kapcsolgatok
Kiforgatott nevek és szavak között
utolsók vagyunk

kiforgatott nevek között
mély monoton harsan, telekszomszédaim
örök gyászdalunk

2009. augusztus 19., szerda

Feszültség

néha magamban úgy zokogok

miért kaptam születésemkor
ekkora gerincvelő-daganatot

2009. augusztus 17., hétfő

alkotmány

Kretén élet-addonok
vituális járókeret és fasztámasz
SZÁJBERKURVAAAAAAAAAAA

De semmi közük a valósághoz
Mert nem vagyok hős
ahogy egy szétkúrt iwiw-profil sem vagyok

2009. augusztus 16., vasárnap

zajláda

nézem a tévét és hülyülök
hol vannak az okosak
hol vannak a buták
minden szép és jó és átlagos

A fasza is gondolom mindenkinek

2009. augusztus 12., szerda

Here we go...

A kellő mennyiségű szélsőséges médium fogyasztása után felkavarodott a gyomrom, és csak a korábban leírtakat kell megerősítenem (előző poszt). Nem az a baj, amit írnak, hanem az, ahogyan írják. Rendes, hazaszerető emberek, intelligensek, és zsidóznak, csak úgy fossák a méregtől csöpögő vérbeli göbbelsi propagandát.

A hazafiságnak semmi köze a nácizmushoz. Hangsúlyozom, magánvélemény, és lehet, hogy nem-hazafiként (hiszen a fogalom relatív) én látom rosszul a dolgot. Direkt nem írok címeket, de van, ahol csak néhány elejtett megjegyzésben jelenik meg ugyanez. A baj az, hogy az is ugyanolyan szar.

Kacifántos gondolatmenet nyomán (melyben szerepet kapott egy kiadós hugyozás is) jutottam el innen oda, hogy az Ember miként kényszeríti maga alá a többi fajt. Nem tud házat őrizni, fogott egy kutyát. Nem tud egeret fogni, fogott egy macskát, és Földanyánk ajándékát a maga képére formálta.

Az ember végtelenül álszent. Ráadásul kétszer olyan buta, mint akármelyik utolsó hangya.

2009. augusztus 11., kedd

ebbenaz

Ebben az országban mindenki hippi,
Ebben az országban mindenki vak,
ebben az országban nem süt a szemedbe a nap.

Note: "Kurvára elegem van már ebből az országból"- sóhajtottam a híradó otthagyása után a fürdőszoba magányában. Józan ész nem szorult senkibe. Abba a grínpíszes picsába sem, aki tegnap leszólított a stadionnál, amint kifelé hátráltam a buszpályaudvarról. (Milyen hülye szó ez is.) Az a baj, hogy a frappáns válaszok ilyenkor csak utólag jutnak az ember eszébe. Pedig faggatására válaszként mondhattam volna:
-Szóval, van kedved csatlakozni a projektünkhöz?
-Nem.
-Nem is érdekel a környezeted?
-De, legyen ágy, gép meg sör.
-Szóval neked ennyi a lényeg? Nincs is életcélod?
-De, van. Nagy, büdös fekete autóval járni, naponta kifújni magamra tíz liter sprayt, minden útba kerülő fát kidönteni és sok gyárat építeni. Akiket ez zavar, azt meg kiröhögni.
-Az ilyen emberektől aztán tényleg felforr az agyvizem...
-Apropó, téged ezért fizetnek, hogy itt tépd a szádat? Ha ennyire empatikus vagy, miért innen pofázol, ahol van víz, vannak fák, van kaja, jó az idő? És egyébként is, miért érdekeljenek mások, mikor én sem érdeklek senkit... Ha jó sok embert meg akarsz menteni, eredj, fojtsd meg magad, hogy több levegő jusson nekünk.

-Tolerancia FTW-

2009. augusztus 9., vasárnap

napi sorozat

Lessük meg mi újság
a Lilát Okádsz-közben

2009. augusztus 6., csütörtök

abandoned

Ha elhagyatva érzem magam
felvidít ha arra gondolok
milyen homokszemnek lenni a sivatagban

2009. augusztus 4., kedd

A haldokló város balladája

szóltak fénylő lovasok, mint hegyi kürt,
mikor a jégcsapok himnuszt daloltak,
és a puszták láttak valódi fagyot.
És jöttek a tankok, jöttek a tankok

Ki jön le a hegyről, magas feketében?
ki olt ki vadvirágokat

és megpróbáltak verset remixelni
és megpróbáltak gépet tanítani énekelni
mindez hová vezetett?

szóltak fénylő lovasok, mint hegyi kürt,
mikor a jégcsapok himnuszt daloltak,
és a puszták láttak valódi fagyot.
És jöttek a tankok, jöttek a tankok.

szólt a négy fénylő lovas
egy tömegként, mikor lejöttek a hegyről
a hegy barlangjaiból kiszűrődött
a sötétség, az ő fényük

minden kihunyni látszott, minden
kihunyni látszott, minden
kihunyni látszott,
miközben vadul énekeltek egy
ősi csatadalt.

De nem volt háború.
éjjel volt, a város kihalt,
Csak az ablakokból pislákolt némi sötétség
Meglebbent sötét csuklyájuk

szóltak fénylő lovasok, mint hegyi kürt,
mikor a jégcsapok himnuszt daloltak,
és a puszták láttak valódi fagyot.
És jöttek a tankok, jöttek a tankok

meglebbent kardjuk tokján a rojt

szóltak fénylő lovasok, mint hegyi kürt,
mikor a jégcsapok himnuszt daloltak,
és a puszták láttak valódi fagyot.
És jöttek a tankok, jöttek a tankok.

2009. augusztus 3., hétfő

szintetízer

Kimerülten állok az ezüst vitorlák alatt
Még soha nem hallottam a tenger zaját

Szólított veszedelem és űr
De mindig egy biztos sziklán álltam

Nem volt pénzem félni

2009. augusztus 2., vasárnap

ájcsakafa

Állj csak a falhoz, ott biztonságban vagy

Az is hülye, aki magát annak tetteti

House of the Árpáds

szent istván egy sablonos faszláma

Megint

Megint
Magamnak
  agyarázkodok




További axiómák

ha az egyenes a végtelenbe tart és én belerúgok
akkor a végtelenbe rúgok bele?

mi van ha az ember volt előbb
és belőle fejlődött vissza minden más, mer unták

a tyúk meg a tojás közül a tojás volt előbb
de erre már akkor is tojtak

majd ha azt a sok papírt, amit
eddig összekapartunk mind kilövik az űrbe
röhögnek rajtunk az ufók

olyan múlandó dolog mindent leírni
csak magunkat boldogítjuk vele,
de kit érdekel, ha senki más nem lesz tőle boldog
és mindenek felett mi se

a huszonnégy órás napbeosztás konzervatív
kretén emberi gyengeség

az ember minden fajok legkorcsabbika,
de felrúgta a játékszabályokat és
feltalálta a gépfegyvert

a könyvek azért csalnak, mert azokban
mindig minden angol magyarul gondolkodik
ráadásul hangosan

az utolsó jó könyvet kétezer év múlva fejezik be
de addigra már csak az írója fogja tudni kibetűzni

rengeteget kell még innom meg dohányoznom
hogy ne pelenkába szaró vén faszként rohadjak szét

az emberiség önmaga parazitája
gondolj csak a gázszerelőkre

szúnyogbolygó grindcorevers

feldobta a talpát, leesett és fejbecsapta

a mennyországban mindig egymás seggét pontozzák annyira unalmas
bill clinton arca vezet pedig még csak fél lábbal van fent
ha jobban zenélne teljesen felmehetne

hogy van az hogy kiszopott vén szivarok vezetnek
fiatal országokban fiatal srácokat
és legvégsősoron is hogy van az hogy
az iskolában rám kénszerítik a tudást

attól jutnak az eszembe ilyen faszságok

axióma

Hogyan egyszerűsödik le a gondolat
hát úgy hogy leegyszerűsítik



Értelmiségi foglalkozás

TAKARODJ
OSZT ÍRJ
ÚJSÁGOT

NYÚLKÁLJ SEGGEKBE
TEHÉNBE VAGY CSAJBA

VÉDJ TÖMEGGYILKOSOKAT

LÉGY EMBER

LE VAGY MAGASRÓL SZARVA

nakit

nakitnemszóltammégle
most szóljon

parainesis

a szavakkal játék még nem költészet
azért írni megtanulhatsz meg az ábécét

tipográfia

külön oldalra kell a verseket szedni hogy fogyjon a papír
meg az összes művei kötet vastagodjon
sok köcsög lektor

munkaszorgalom

Utálok melózni előbb halnék meg
A kapát is elhajítom
Utálok melózni a meló hülyeség
Inkább kitöltök néhány űrlapot
Inkább írok szarverseket

őszintevers

Pocsék napom van szerelmes is vagyok
Pocsék napom van szerelmes is vagyok
Pocsék napom van szerelmes is vagyok
Pocsék napom van szerelmes is vagyok
Pocsék napom van szerelmes is vagyok
Pocsék napom van szerelmes is vagyok
Pocsék napom van szerelmes is vagyok
Pocsék napom van szerelmes is vagyok
Pocsék napom van szerelmes is vagyok
Pocsék napom van szerelmes is vagyok mipicsa jöhet még
Pocsék napom van szerelmes is vagyok mipicsa jöhet még
Pocsék napom van szerelmes is vagyok mipicsa jöhet még
Pocsék napom van szerelmes is vagyok mipicsa jöhet még
Pocsék napom van szerelmes is vagyok mipicsa jöhet még
Pocsék napom van szerelmes is vagyok mipicsa jöhet még
Na frankó az ég is beborult
Pocsék napom van szerelmes is vagyok és esik
Pocsék napom van szerelmes is vagyok és esik
Pocsék napom van szerelmes is vagyok és esik
Pocsék napom van szerelmes is vagyok és esik
Pocsék napom van szerelmes is vagyok és esik
Pocsék napom van szerelmes is vagyok és esik
Egész nap dögölhetek idebenn a büdösbe

intro

Intorvertált költő vagyok
Leszarlak titeket, sok köcsög faszkalap

...

grindcorevers

Televers

Panaszom fogkrémes garnizon oldalán
Használati magyartalanságok között
Hőzöngi magányos bűzös gőzdalán
Ki volt ki falaimon megütközött

Magával magában csalatkozott
Mikor körülnézett s elcsodálkozott
Ki lakik e helyt? Ki káromolja
Műiskolából műúton zsongva

Töpszli szavainak óriás hangjait
Faragott bölcső sziklaormán
Ki lengedez szárított szardíniás
Esküvői kacér felszakadt tormán

Ki nem tud szavakat összekötni
Ki látja a végtelenség alját
Ki forráz tiszta vízzel pasztát
Ki keni ki fogkrémmel
Földanyánk piszkos pofáját
2009. július 17.

sajt

Saját evolúcióm van a béna versekbe foglalva.
Az elvakultságom.

2009. augusztus 1., szombat

Óhajtasz majd kölyködnek tevepaplant

Kínálták, nem vetted el, én
Egy-a-sok-közül-szerelmem, neked
A tevepaplant bagdadi piacon,
Láttalak, kölyköd sírása ott csillog szememben.
Vizet vett a tevepaplanért az az árus, tudta már, mikor így szólott:

Óhajtasz majd kölyködnek tevepaplant.

Étlen és szomjan mogorván támolyogtatok
Kovakő-kemény teveháton egyre mélyebbre, mélyebbre,
A sivatag tornáca felé a sötétvörös úton.

Sötétvörös varas homok szegélyezte az utat.
Széthányt keresztek mutatták, merre haladj,
Én koránvolt egy-a-sok-közül-szerelmem, de te
Kölyködet csitítni voltál elfoglalva, s ekkor
Már tudtad, hogy
Óhajtasz majd kölyködnek tevepaplant.

Éjjel a sivárság sivatagában
Utaztatok, sátor a háton, gondolattól menten,
Mert ha gondolkodsz, visszariadsz ezer éhes,
Kilétedről mit sem sejtő sakáltól
Egykorvolt egy-a-sok-közül-szerelmem.
Sírt, csak sírt a kis lurkó, szemed teveháti álmodból felpattant,
S tudtad, megvetted, elhoztad az átkozott tevepaplant.

Óhajtasz majd kölyködnek tevepaplant.

Mikor lehunytad szemed- vagy kinyitottad tán?
Mit se számít már e lázálomalkonyban az egész
Katonák tátott szájjal néztek rád
A kereszttel keretezett vérvörös úton
Teveháton paplan nélkül baktatva merre mész,
Én hajdani hajadon-volt-szerelmem,

Pálmaleveles hóórákon pihegve
Még most is mereng rajtad szellődal-lelkem,
Fejed mikor a tevehátról lecsúszott, s egy sziklának dobbant,
Fiacskád sírt, ezer sakál gyászdalt, asztali imát vonított.

Óhajtasz majd sárgán foszló eredményfiadnak sótól ázott bélmocskos tevepaplant.

Időm érték

Ha letörölném az összes nyomorék versem,
Nem lenne az utókornak min röhögni.
Ez nem hexameteres sor, drága homérosz.

lawl

Ha majd egy kis lapra
Felírják a nevem révai
Nagy lexikonában
Úgy kerülök oda, mint
 Antiköltő

Antitézis:
A sok hülye már annak néz is.

lol

óda

Olyan szép vagy…
Mosolyod, mint a Himalája
Barna, zöld mezőkkel teli hófehér csúcsai,
Oly szabályos.

Olyan szép vagy…
Szemeid, mint két csupor,
Egyikben lisztkukac, másikban lecsó,
Keretezi ajkad.

Alakod, mint a Nagy Alföld
Terül el városszerte. Olyan szép vagy,
Még a bitófa is meghajlik,
Ha rajta lógsz.

Olyan szép vagy:
Hajad komplett bioszféra,
Hogy nyüzsög benne az atkatársadalom,
Hogy lógnak benne kandeláberként
A tört fésűfogak.

Oly szép vagy,
Elhervad az erdő, kidőlnek a virágok,
Ha megérzik illatdús leheleted.

Olyan szép vagy…
Nincs szó rá, hogy dicsőítselek.

Vérbéka

Vérbéka
Ágon lakik, brekeg,
Mint talicska mélyén üzekedő
Pestises egerek,

Vérbéka
Ha kiszúrod egy
Rajzszöggel a kicsi
Szemgolyóit,
Robban, mint az atom
Mag

Hasadás
Vagy ömlés?
Vérbéka

Szép, mint nyári éjen a beöntés

Sudér

Néha úgy gyűlölök,
Gyűlölök, gyűlölök, megvetek,

Unatkozom, utálkozom,
Gyűlölök és megvetek és
Gyűlölök és megvetek.

Néha úgy hánynék,
Néha úgy, néha úgy, néha
Esőtáncot pogány módra járnék,
Ó!
Úgy gyűlölök, úgy gyűlölök, úgy gyűlölök,
Úgy gyűlölök és megvetek

Mindent, ami nekem nem elég.

mosoda

Az úr így szólt
A képére teremtetthez:

Látod, itt ez a
Hét nap gyümölcse, olyan,
Mint egy

Szöveg szerkesztő program

Ha kicsit félrecsúszik ujjad,
Az egészet bekúrtad.

Az ember apránként
Egyesével kitörölte a sorokat.
Sokat insertelt.

Seből

Kormos a szám
Megcsap az áram
Kormos az áram
Szájon csaplak
Hát
Alacsony az áram
Nagy a feszültség
Hasad
Hasadon a metszet
Hogy alacsonyodjon
Le
Kormos a szám
Számtalanul kormos
Sok a fos

Zöld erdőben jártam

Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam

Zöld erdőben jártam

Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld erdőben jártam
Zöld zöld zöld
Er dő ben
Jár tam

2009. július 31., péntek

Beled űr



Beled űr
Úszik benne a MIR
Úszik benne puha párnaszived
Pancsol benne sok kis totemállat

Szemed kézen fog, s vezet
Bele a messzi-messzi űrbe,
S néz, forogva körbe léped higanyában
De akkor is űr a lelked.

Harmaton hernyó, ujjad érint,
S int, csak int, s int megint,
Hajnal-hajszálaid koszorújába hív,
De akkor is űr a lelked.

Sipákoló fűszál-hangjaid
Még itt csengenek porcjaimban
Még itt kondul mosolyod harangvirágja
Habár űr a bensőd: mind hiába.

-2009. április 14.
Elkezdem eddigi verseimet közölni, időrendi sorrendben (kivétel az előző, amit tegnap írtam).  Ez a tekintélyes példány egyike a néhány, kivételesen megszerkesztett poémának, amivel büszkélkedhetem. Hogy miről szól, azt józan agrárfoglalkoztatottságúi ésszel döntse el mindenki.
Egyébként, ma elkezdtem gondolkodni, de aztán inkább sürgősen abbahagytam.

Kis censored

Hajnali egy óra van
fogalmam sincs mit keresek még itt

megyek aludni, inkább
A földszinten hagyom magam

A Warm Welcome

Üdv! Ma végre eljutottam odáig, hogy végtelenül izgalmas életemben (nem) először blogbejegyzést írjak. E sorok képernyőbe vésésekor az óramutatók az ég felé, a jókedvmutatók a Pokol mélye felé állnak, de kit zavar... dögöljenek meg mind.
Mielőtt a laptopomon  felgyülemlett trasht felpakolnám erre az oldalra, tisztáznom kell néhány dolgot. Némelyikről inkább kussolnom kéne, de ha már kitálalom a  kis fürdőszobai titkaimat, ám legyen. És történjen szervezett, katonás anarchiában.
1. Ide nagyobbrészt verseket fogok közölni.
2.Ezek nem a megszokott versek- mondhatni, a szabadvers különféle formáiban íródtak, de alapjában véve a műfajtalanság és a konszonancia teljes hiánya jellemzi őket. Hangsúlyozom, általában.
3. A verseket ellophatod, kinyomtathatod, információs rendszerben tárolhatod, egy sötét sikátor mélyén belecsaphatod a taknyod, vagy még brutálisabb dolgokat csinálhatsz velük, akár át is írhatod őket, engem hidegen hagy.
4. Ha nem tetszik, amit írok, ne nézd.